Az ősi druida és kelta kultúra alapvetően két évszakra osztotta fel az évet: a tél novembertől 1-től, Samhain estéjétől Beltane-ig tartott , innentől vette kezdetét a nyári időszak. Valamennyi kultúrkör bizonyos formában megemlékezik a Beltane-ról, a legismertebbek ezek közül a majális és a Walpurgis éj, szimbólumként pedig a "májusfa".
A kelták és pogányok szerelemünnepe azonban ezen kívül még számos tradíciót őriz, melyek hűen tükrözik az évszakforduló jelentőségét.
Az ősi Beltane a Nagy Istennő és a Szarvas Istenség egyesülésének legendájára épül, mely két különleges - látszólag összeférhetetlen- erő kapcsolódásából fakadó teremtést jelképezi. Ebből
keletkezett ez a rendkívül vidám, önfeledt, lakomákkal és élvezetekkel átitatott fesztivál hangulatát hordozó ünnepség.
Termékenységvarázslatok
Beltane az életerő és szenvedély visszatérését, és vágyaink beteljesülését szimbolizálja, ebből kifolyólag a szerelmi és termékenységvarázslatok álltak az ünnep fókuszában. A varázslatos este középpontjában fő elemként a tűz szerepelt, ehhez szimbolikus jelleggel a természet erőit és színeit kapcsolták hozzá.
A druida papok segítségével a közösségi téren hatalmas tüzet raktak, melyet aztán vidáman körbetáncoltak és átugráltak - hiedelmük szerint ezzel védték magukat a betegségektől és rossz szellemektől. A ház körüli állatokat is bevonták a tűzugrásba, melyek közül a gyengék elhullottak, az életerősek pedig életben maradtak.
A májusfa is innen ered
Házaikat színes virágokkal és koszorúkkal díszítették, otthonaikban oltárt emeltek, melynek közepén egy virágszirmokkal körülszórt piros gyertya állt. Imákat, fohászokat és szerelmi esküket kántáltak, úgy tartották, Beltane éjszakáján elhangzó szavak különleges varázserővel bírnak.
A "májusfa" egy fallikus, férfi energiákat hordozó szimbólum, melyet különböző színű szalagokkal és rongyokkal díszítettek attól függően, mire vágytak. A vörös a szerelem és szenvedély
megtestesítője volt, a lila és fehér a tisztaságé, a zöld pedig a természetességé és egészségé.
A szerelemvarázslás mellett gyakori tevékenységnek számított a szövés, fonás , melynek lényege abban áll, hogy két különböző szubsztanciából létrejön egy új, a " harmadik" .
Napjainkban a Beltane-hoz kapcsolódó tűzfesztiválok inkább a teljeskörű hedonizmus irányába mozdultak el, ezáltal kissé eltávolodva az eredeti ünnep tisztaságot és természetességet hangsúlyozó alapelveitől.
