Mellrák: okai, tünetei, diagnózisa, kezelése

Az emlő a bőrhám származéka, zsírból, kötőszövetből és mirigyszövetből áll. Daganatai lehetnek jóindulatúak és rosszindulatúak egyaránt. A jóindulatúak közül a fibroadenoma az emlő kötőszövetes daganata. Egyszeres, alapjáról elmozdítható, kerekded, rugalmas, gumitapintatú, fájdalmatlan csomó, melynek egyszerű sebészi eltávolítása teljes gyógyulást eredményez.

A papilloma az emlő laphám eredetű, általában a tejelvezető csatornákból kiinduló jóindulatú daganata, de rosszindulatúvá fajulhat. Legjellegzetesebb tünete a "vérző emlőbimbó". A fibrocisztás emlőbetegség ("masztopátia") nem valódi daganat. Az ovuláció rendszeres elmaradása következtében, a szervezet egyoldalú ösztrogén terhelésének hatására kialakuló ciszták jellemzik, melyeket a kötőszövet felhalmozódása kísér. Rugalmas tapintatú, alapján elmozdítható, többszörös, fájdalmas csomók formájában mutatkozik meg. Az esetek 2-3 százalékában rákká fajulhat. Az emlőrákok 70%-a előzetesen fennálló masztopátia nyomán alakul ki.

Már nem csak csomó!

Az emlőrák a környezetével összekapaszkodott, többnyire fájdalmatlan, porckemény tapintatú, egyenetlen felszínű daganat. Az esetek mintegy harmadában kétoldali, bár olykor a két daganat megjelenése között évek is eltelhetnek. Kezdetben a környezetét szűri be, azaz ráterjed a mellkas izomzatára, a bőrön behúzódásokat, fekélyeket okoz. Áttéteket elsőként a hónalji, a kulcscsont körüli és mellüregi nyirokcsomók felé ad. Távoli áttétei elsősorban a tüdőben, agyban és a csigolyákban jelennek meg. Szövettan szerint legtöbbször mirigyrák, mely az esetek 90 százalékában a tejmirigyek kivezető csövéből indul ki.

Az összes női rákok közel 13 százalékáz teszik ki. Jellemzően a változókorban kezdődik vagy mutatkozik meg először. Gyakorisága évről évre nő, Magyarországon ma már a leggyakoribb női rák, az elmúlt évben (2005) 7500 új beteget fedeztek fel. Minden kilencedik nőnek esélye van arra, hogy élete során emlőrákja alakuljon ki. Kevesen gondolnak rá, de férfiakban is előfordul. Bár náluk jóval ritkább, de gyorsabb lefolyású, rosszabb indulatú.

Az emlőrák okai

Az emlőrák keletkezésében feltétlenül szerepe van az ösztrogén hormonoknak. A szervezet ösztrogén-terhelése legtöbbször cikluszavarra, az ovuláció elmaradásának hiányára vezethető vissza. A tüszőrepedés elmaradása esetén nem keletkezik sárgatest, a ciklus során csak ösztrogének termelődnek, de progeszteron nem. Afogamzásgátlótabletták és a változókori hormonpótló készítmények esetleges rákkeltő hatása ma is élénk vita tárgya. Léteznek tanulmányok, melyek a hormontabletták rákkeltő hatásáról számolnak be, mások megfigyelései pedig ezek védőhatását igazolják.

A mellrák első tünetei

Afájdalomnem jellemző, korai szakaszban csak az esetek körülbelül 10%-ában jelentkezik. A legfontosabb az idegentest-érzés, a szövetszaporulat kitapintható. A daganat bőrrel történő összekapaszkodása behúzódásokat okoz, az emlőbimbót befelé fordíthatja, helyzetét fixálja. Később a bőr kifekélyesedik. A daganatos emlő nagyobb lesz az ellenoldali emlőnél, alakja is megváltozik. Késői stádiumában a tüneteket főként az áttétek produkálják. A csontáttétek fájdalmas törésekkel járnak. A tüdő áttétei fokozódó légzési és keringési elégtelenséget váltanak ki. A tüdőbetegség progresszióját fel-fellobbanó gyulladások, fertőzések siettetik.

Az emlőrák felfedezésében a röntgenvizsgálat, biológiai formájának meghatározásában a szövettani vizsgálat nyújtja a legtöbb információt. A legtöbbször használt röntgenvizsgálati módszer a mammográfia, melynek során lágy röntgensugarakkal világítják át az emlőket. A jóval érzékenyebb számítógépes rétegvizsgálat (CT = computer tomográfia) vagy a mágnesrezonanciás rétegvizsgálat (MRI vagy NMR) főként a betegség kiterjedésének meghatározásában, a nyirokcsomó és távoli áttétek kimutatásában lehet az orvos segítségére.

A szövettani vizsgálathoz a mintavétel történhet vastag tűvel - ezt nevezik tűbiopsziának -, illetve a daganat egészben vagy részben történő kimetszésével, excíziójával. A legelterjedtebb módszer a műtét során végzett mikroszkópos vizsgálat. Ilyenkor a szövettanász szakorvos is részt vesz a műtétben, az eltávolított daganatból azonnal metszeteket készít, és megmondja a daganat típusát. A sebész ennek alapján dönthet a műtét kiterjesztése felől.

Az emlőrák stádiumai

A pontos diagnózis felállítása és a kezelési protokoll megválasztása a klinikai és TNM-stádium alapján történik. "0" stádiumról (Ti.s.) a "carcinoma in situ" esetében van szó. A rákos sejtszaporulat a mirigyhám határait még nem lépi át, ekkor még csak mikroszkóppal látható. Paget-kór esetében az emlőbimbók ekcémaszerű elváltozását lehet megfigyelni, amely azonban nem gyulladás, hanem in situ rák, rákmegelőző állapot, mely idővel valódi rákká fajul. I. stádiumban a tumor mérete, legnagyobb átmérője legfeljebb 2 cm (T1), a nyirokcsomók még nem érintettek (N0). Minél nagyobb a daganat, annál valószínűbb, hogy már áttétet is képez. Szerencsés esetben akár 5 cm-es átmérőjű daganatnál is előfordulhat, hogy a nyirokcsomók még nem érintettek. A II-III-as stádiumokban a daganat mérete egyre nő, ahogy közeli nyirokcsomók és a környező szervek, mellkasi izmok érintettsége is nagyobb eséllyel következik be. A IV. klinikai stádiumban már távoli áttét is kimutatható.

A mellrák kezelése

Az emlőrák kezelésében a műtétet, a besugárzást, a citosztatikus és hormonkezelést többnyire egymással kombinálva alkalmazzák. Amennyiben műtét mellett döntenek, az szorítkozhat csupán a daganat eltávolítására (excízió). Máskor az emlőt egészében távolítják el (egyszerű masztektómia). Nagyobb biztonságot nyújt a kiterjesztett masztektómia. Ennek során nemcsak az emlőt, hanem a külső mellkasi izmokat és a környéki nyirokcsomókat is eltávolítják. Természetesen valamennyi eltávolított szövet szövettani vizsgálatra kerül, így a daganat klinikai és TNM-stádiuma precízebben pontosítható. Ösztrogénfüggő daganat esetén a petefészkek hormontermelésének gyógyszeres leállítása is jelentősen növelheti a gyógyulás esélyét.

A sugárkezelést onkológia centrumokban speciálisan képzett szakemberek végzik. A sugárkezelés leggyakrabban sugárzó izotóppal "kobaltágyúval" - végzik. Megtervezése bonyolult feladat, melynek alapja a CT és/vagy MRI vizsgálat során nyert kép. Pontos tervezéssel az egészséges szövetek jobban megkímélhetők, a daganatos szövetek pedig pontosabban megcélozhatók.

A gyógyszeres kezelés valamennyi stádiumban fontos a sejtszóródás megelőzésében és az esetleges áttétek elpusztításában. Három gyógyszercsoportot szokás alkalmazni.

Citosztatikumok sejtmérgek, amelyek nem csak a rákos sejtekre hatnak, azaz nem szelektívek. A rákos sejtek mégis érzékenyebbek rájuk, mert gyorsan osztódnak. Progeszteron-származékokat (progesztineket az ösztrogénfüggő daganatok esetében alkalmazzák. Nagy dózisokban is jól tolerálható gyógyszerek. Leggyakrabban medroxiprogeszteron-acetátot alkalmaznak. A Gn-RH analógok - Gn-RH=gonadotróp releasing hormon, a tüszőérést és a sárgatest-érést serkentő hipofízis hormonok felszabadulásáért felelős agyi hormon -, Gn-RH hormon hatású anyagok, adásukkal mesterséges változókor idézhető elő. Ez az állapot különösen ösztrogénfüggő daganatok esetén lehet hasznos, hatására az áttétek is elsorvadhatnak.

Gyógyulási esélyek

A teljes és végleges gyógyulás arányait felmérni nem lehetséges, ezért nemzetközileg is elfogadott, hogy a betegség prognózisát az 5 éves túlélés százalékos aránya alapján határozzuk meg. Általánosságban elmondható, hogy a prognózis függ a stádiumtól, a rosszindulatúság fokától, a daganat hormonérzékenységétől, a beteg terápiával szembeni toleranciájától. Valódi gyógyulás az operálható esetektől várható.

Stádium Ötéves relatív túlélési arány 0 100% I 98% IIA 88% IIB 76% IIIA 56% IIIB 49% IV 16% Forrás: American Cancer Society

Amint látható, az emlőrák korán felfedezve csaknem teljesen gyógyítható, a rákellenes hatóanyagok fejlesztésével folyamatosan javulnak az eredmények. Ugyancsak nem elhanyagolható szempont, hogy - természetesen a daganat típusától függően - a korai stádiumban nagyobb az esélye, hogy az emlőket is sikerül megmenteni. Semmiképp nem szabad megspórolni az emlőszűrést.