Számos okból keletkezhet a szemhéjon rovarcsípésre emlékeztető ödéma. Az allergia (kontakt dermatitis) mellett főként gyulladások okozhatják, ezek akár önállóan is jelentkezhetnek, de egy belső szemgyulladás szintén járhat szemhéjödémával. Sőt még aherpeszis okozhat fájdalmat és duzzanatot a szemhéjakon.
Ha nagyobb és vörösebb a duzzanat, akár a könnymirigy, a könnyzacskó vagy az orrmelléküregek gyulladása is szóba jöhet az okozójaként, emellett a vesebaj és a szemüregi daganat is járhat szemhéjvizenyővel. Ha hólyagos az elváltozás, akkor vírusok okozta szemölcsökre gyanakodhatunk.
A szemhéjszél úgynevezett Meibom-féle olajos váladékot termelő mirigyeinek bakteriális - leggyakrabban Staphylococcus aureus - fertőződésekor szintén apró gyulladásos tályog alakul ki, amit árpának (hordeolum) nevezünk. Egy időben több árpa is megjelenhet egymás mellett. Ha a szemgolyó felőli oldalon keletkezik, belső árpának (Hordeolum iternum) nevezzük, míg a szemhéj külső részén található Zeiss-és Moll-mirigyek gyulladása a külső árpa, bár ez viszonylag ritkább kórkép.
A legjellemzőbb tünetek
Az árpa legjellemzőbb tünetei a szemhéj bepirosodása, duzzanata és az árpát körülvevő terület fájdalmassá válása. Szinte eltéveszthetetlen a külső árpa feltűnő, piros, érzékeny duzzanata a szemhéj széle alatt, ezzel szemben a belső árpa gyulladt csomója nem feltétlenül látható egyértelműen. A beteg ebben az esetben a látás homályossá válását tapasztalhatja, de szó sincs a szemgolyó károsodásról, mindössze a belső árpa felszínén meggyűlő váladék kenődik szét, valamint ideiglenesen megváltoztatja a szaruhártya egyébként szabályos felszínét.
Az árpa diagnózisát a szem és a szemhéjak szabad szemmel és réslámpával való vizsgálatával állítják fel. A gyulladt, fájdalmas és rugalmas tapintású friss árpa egészében piros, ilyenkor még nem tisztítható ki művileg. A folyamat előrehaladtával azonban a gyulladt terület "beolvad", azaz az árpa valamelyest megpuhul és sárgás gennycsap jelenik meg rajta. Ilyenkor magától is kifakadhat, ezáltal a genny kiürülhet, viszont ha nem nyílik meg, akkor műtétre lehet szükség.
Mikor nem árpa az árpa?
A szempilla tartásáért felelős lapos kötőszövetes lemezen, a pillahámon találhatók a tarzális mirigyek, amelyek a nyákból, zsírból és vízből álló könny zsírösszetevőjét termelik. Amennyiben e faggyúmirigyek kivezető csöve valami miatt elzáródik, a váladék nem ürül ki, hanem kemény, fájdalommentes, kör alakú duzzanattá alakul leginkább távolabb a szemhéj szegélyétől. Ez a jégárpa. Bár az első néhány napban ugyanúgy néz ki, mint az árpa, később azonban nagyobbra nő és megkeményedik.
A szemhéjszéli gyulladást (blepharitis) szintén a pillaszőrök között élősködő baktériumok okozzák, leggyakoribb tünetei a szúró, égő, viszkető érzés, amely esetenként idegentest-érzéssel járhat. A sárga színű váladékozás ilyenkor nem tapasztalható, inkább a fehér színű, beszáradt váladék a jellemző. Mivel a mirigyek nem termelnek megfelelő mennyiségű vagy minőségű könnyet, szemszárazság is kialakulhat. A tartósan, krónikusan fennálló blepharitis elősegíti az árpák kialakulását.
Minden szemhéj-problémával érdemes szemészhez fordulni, hiszen akár trombózist is okozat egy apró gyulladás. Részletek!
A nem megfelelően álló szempillák szintén irritációhoz és abból fakadó duzzanathoz vezethetnek, továbbá gyakoriak a vírus okozta szemölcsök, illetve a pigmentált szemölcsök. Mivel az utóbbiakban nem mindig van sok pigment, alig észrevehetőek, mindössze kiemelkednek a felszínből a pillaszőrök vonalában. A neurofibrómákat minden esetben érdemes eltávolítani, a jóindulatú tumorokat pedig érdemes rendszeresen ellenőriztetni. A mirigysejtekből ritka esetben, de kifejlődhet rosszindulatú daganat is, ez pedig könnyen összetéveszthető a jégárpával vagy a szemhéjszél-gyulladással.
