Évről évre egyre többen készítenek adventi koszorút, amely eredetileg egy vallási jelkép, de ma már a karácsony egyik kelléke, a fény jelképe, a szobák gyönyörű dísze. Az advent várakozást jelent - keresztény családokban Jézus Krisztus eljövetelére, profán értelemben a karácsony ünnepére. Ebben az időszakban az emberek hitüktől függetlenül, de a hagyománynak megfelelően igyekeznek egymás felé fordulni, jobban odafigyelni szeretteikre, nagylelkűbben bánni az ismeretlenekkel, nehéz sorsúakkal, lélekben felkészülni egy új év kezdetére.
Az adventi koszorú lényege, hogy hétről hétre figyelmeztessen bennünket a közelgő ünnepre, a lecsendesedésre, a készülődés fontosságára - lelki értelemben is, sőt elsősorban úgy. Az adventi koszorú ősét 1839-ben egy Johann H. Wichern nevű német evangélikus lelkész készítette el. Egy felfüggesztett szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, és mindennap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
Az adventi koszorú hétről hétre a közelgő ünnepre emlékeztet mindenkit
Ősi pogány hiedelem
Maga az ötlet azzal az ősi pogány hiedelemmel rokon, hogy a kör - varázskör - megvéd a gonosztól. Régen szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból fontak koszorúkat, elűzendő minden gonosz szellemet. Johann Wichern egyébként nemcsak a koszorúról híres. Ő alapította az első gyermekotthont Hamburgban. Itt készítette el a szekérkerékből az adventi koszorúcsillárt: 20 piros gyertyával a hétköznapokra, négy fehérrel a vasárnapokra.
Az 1860-as évektől mind több helyen - dokumentáltan - kisebb méretű fonott fenyőkoszorúval helyettesítették a fakarikát, és a 24 gyertya helyett már csak négy volt rajta, amely a négy adventi vasárnapot jelképezte. A kisebb koszorú így alkalmas lett arra, hogy a lakásokban is helyet kapjon, és széles körben népszerűvé váljon, szebbé téve az ünnepi várakozást.
Az első világháború után Németországban már minden családnál volt adventi koszorú, a katolikus keresztényeknél is, a 1950-es évektől pedig Európa-szerte divattá vált.
Az összetartozás jelképe
Sokféle változata létezik már a koszorúnak mind formáját, mint kivitelezését tekintve: a gyertyák színesednek, olykor fűszernövényekkel és gyümölcsökkel vesszük körül ezeket. A katolikus családok három lila és egy rózsaszín gyertyát helyeznek a koszorúra. A lila szín a bűnbánatot és a megtérést, a rózsaszín pedig a bűnbocsánat örömét és a közelgő ünnepet jelképezi. Az advent számukra ugyanis böjttel, önmegtartóztatással, bűnbánattal egészül ki, így készülnek a karácsonyra.
Az adventi koszorú hagyománya ugyanakkor nemcsak a hívőknek jelenthet lelki megtisztulást, hanem bárkinek, aki szeretné, hogy ne csak az ajándékvásárlásról és a három napos lakomáról szóljon az ünnep. A világító gyertyák ugyanis a szeretetet, az összetartozást és a születő fényt is jelképezik, összhangban a természet változásával, hiszen december 21-e a téli napforduló, az év leghosszabb éjszakája, amely ha elmúlik, napról napra több fényhez jutunk.
