Milyen típusai lehetnek a fájdalomnak?

A megkülönböztetés alapja, hogy a fájdalmat szöveti sérülés, idegi eredetű károsodás vagy lelki rosszullét okozza.

A fájdalomról általában

A fájdalom olyan kellemetlen érzés, amelyet valamilyen inger (sérülés, betegség) vált ki, és a receptorok érzékelik. Afájdalomjelzésében többféle receptor is részt vállal, a fájdalomérzékelésben részt vevő receptorokat összefoglaló néven nociceptornak nevezzük. A belső szervek fájdalmát általában tompábban érezzük, mint a bőrhöz közel, felszíni sérülésekét.

Nociceptív fájdalom

Ha a fájdalmat szövetsérülés okozza, nociceptív (vagy más szóval közönséges) fájdalomról beszélünk. Általában jellegzetes éles, sajgó, lüktető érzést váltanak ki, ilyen fájdalmat érzünk, amikor megsérülünk. Tehát a nociceptív fájdalmat kiválthat égési sérülés, valamilyen mechanikus seb vagy csonttörés, esetleg zúzódás vagy ficam. Ez a típusú fájdalom lehet gyulladásos vagy nem gyulladásos jellegű is.

Neuropátiás fájdalom

A neuropátiás vagy hátterében az idegek, a gerincvelő és az agy kóros folyamatai állnak, nem szervi megbetegedés okozza, hanem az, hogy az agy tévesen értelmezi a bejövő jeleket. A fájdalom általában égető, bizsergető, időnként áramütésszerű érzés, időnként érintéssel és hideggel szembeni érzékenység is jellemzi. Egyik legismertebb típusa a fantomfájdalom.

Pszichogén fájdalom

A pszichogén, tehát lelki eredetű fájdalom a legrejtélyesebb és legnehezebben kezelhető fájdalomtípus. Előfordul, hogy egyáltalán nem áll a hátterében szervi megbetegedés, de lehetséges az is, hogy a rossz lelki állapot felerősíti a már meglévő fizikai fájdalmat. Tipikus pszichogén fájdalom például a pánikroham által kiváltott mellkasi fájdalom, amely gyors szívritmussal és légszomjjal is jár. A pszichogén fájdalmak enyhítéséhez általában pszichoterapeuta segítsége szükséges.