Minden nőnek joga van döntenie a szülésről

A vonalat az akkor még Születésház Egyesület, ma már EMMA Egyesület névre hallgató nonprofit civil szervezet hívta életre, meglehetősen nagy port kavarva a közbeszédben.

Az EMMA Vonallal végre társadalmi diskurzus indult el egy olyan témáról, amely gyakran még a legközelebbi családtagok között is tabunak számít. A nőket szülés közben ért traumákról mindaddig nyilvánosan nem igazán illett beszélni - a társadalom egy része pedig a mai napig is valahogy úgy áll a témához, hogy a szülés és a kísérő, esetleges negatív tapasztalatok egész egyszerűen hozzátartoznak a női léthez: vagyis gyakorlatilag "ilyen az asszonysors."

Fazakas Pálma és Schmidt Erika 2010 óta dolgozik az egyesületben. Kezdetben az otthonszülés témájában próbáltak meg segítséget nyújtani a kismamáknak, azt követően azonban, hogy az otthonszülés törvényesen is választható lett, az Egyesület profiljának középpontjába a kórházban szülő nők helyzete és tapasztalatai kerültek. Mint mondták, az évek alatt egyre több olyan nő kereste meg őket, aki kórházban szült, és aki az intézményeket negatív tapasztalatokkal, traumatikus élményekkel hagyta el. Ekkor döntötték el, hogy minél hamarabb létre kell hozniuk ezeknek a nőknek egy olyan biztonságos közeget, ahova őszintén, bizalommal fordulhatnak problémájukkal.

Három évvel ezelőtti indulása óta az EMMA Vonal töretlenül üzemel. A segélyvonal mellett pedig EMMA Műhely néven rendszeresen tartanak kiscsoportos foglalkozásokat is. A cél, hogy a nőket minden lehetséges eszközzel támogassák abban, hogy a gyermekvállalásban megtalálják maguknak és családjuk számára a legjobb lehetőségeket. Pálmáék vallják, hogy a várandósság és szülés lehet jó és kiteljesítő tapasztalat, és nem lenne szükségszerű, hogy a nők traumatikus élményként éljék meg. Azért is fontos ez a rendkívül érzékeny időszak, mert a nő egész életére hatással van - az önképétől, önértékelésétől a szexualitásán át a párkapcsolatig -, és rajta keresztül a gyermek, a család jóllétét is befolyásolja. A társadalom számára pedig azért is fontos kérdés, mert a korábbi szülésélmény jelentősen befolyásolja a párok további gyermekvállalási terveit.

Pálmáék a kezdetektől fogva hangsúlyozzák, hogy a szülési élményekkel kapcsolatban a legtöbb esetben a nők elsősorban nem azért elégedetlenek, mert valamilyen drasztikus beavatkozás történt velük. Az indokolt, a nő számára világosan, érthetően elmagyarázott beavatkozásokkal a nők könnyebben együtt élnek, és legtöbbször hamar fel is dolgozzák a történteket. A traumát legtöbbször a nem megfelelő bánásmód okozza: ahogyan beszélnek velük, hogy nem kapnak megfelelő tájékoztatást, és hogy a megfelelő tájékoztatáson alapuló döntéshozatalra gyakorlatilag nincsen lehetőségük. Ez az, ami a leginkább traumatizáló.

A nők bevonása a gondozásba nem azt kellene, hogy jelentse, hogy aláíratnak velük egy beleegyező nyilatkozatot. Hogy a nőt partnerként, felnőtt, önálló, autonóm lényként kell kezelni, nemcsak a szülészeti ellátásban jelent kihívást, a nők életének visszatérő, sokszor normálisnak tekintett tapasztalata, hogy nem tartják őket felnőtt embernek, aki képes végiggondolni a lehetőségeit, és eldönteni, hogy számára mi a legjobb. A nők személyes szükségleteinek és igényeinek figyelembe vétele ráadásul a magzat javát is szolgálja.

Az Emma Vonal indulása óta tehát majd két év telt el. Fazekas Pálmával és Schmidt Erikával az elmúlt időszak történéseiről beszélgettünk.

HáziPatika.com: Rendszeres időközönként előjön a szülés témája a közbeszédben, legutóbb például olyan nyilatkozatok is elhangzottak, hogy a magyar nőknek kellene teleszülni Európát. Nektek mi a véleményetek az ilyen kijelentésekről ?

Schmidt Erika: Az EMMA Egyesület abban hisz, hogy a szülés egy lehetőség a növekedésre, valami pozitív dolognak a megélésére. Lehetőség a nőnek, hogy a saját életében egy újabb területen kiteljesedjen, lehetőség egy új élet születésére. Ennek természetesen vannak közpolitikai vonatkozásai is. A társadalom egészséges működéséhez szükség van arra, hogy megfelelő mértékben szülessenek gyermekek, de ez az EMMA Egyesület számára nem elsődleges kérdés. Ugyanakkor fontos, hogy a gyermekvállaláshoz, a gyermekek egészséges fejlődéséhez megfelelő körülmények biztosítása a társadalom felé is kihívás, lehetőség a fejlődésre. Az EMMA Egyesület elsősorban a nőket támogatja, arra törekszik, hogy a nők a szülés kínálta lehetőségekkel úgy tudjanak élni, ahogy számukra a legjobb.

Fazakas Pálma: A szüléssel kapcsolatos döntések, és hogy ki hány gyereket szül, elsősorban és végső soron magánügy. Kizárólag annak a két embernek, még szűkebb értelemben annak az egy embernek, a nőnek a döntése. Az EMMA Egyesület akkor jön be a képbe, amikor a döntés, hogy a nő gyermeket szeretne, vagy a megfogant gyermeket a világra szeretné hozni, megszületett. Szeretnénk, ha a gyermekvállalás komolyabb akadályok nélkül pozitív fordulat lenne a nő életében. Ma még sajnos könnyen lehet belőle olyan örök negatív élmény is, hogy ha még szeretett is volna később gyereket, akkor már inkább nem fogja megszülni. Ez sokkal gyakoribb, mint legtöbben hinnék.

HáziPatika.com: Akkor, ha jól értem, az elmúlt években nem igazán történt előrelépés a témában?

F.P.: Az elmúlt két évben annyi változott, hogy beszivárgott a közbeszédbe a téma. Abban pedig, hogy a szülészeti erőszak és a szülési trauma ismert fogalmakká váljanak, az EMMA Egyesületnek nagy szerepe volt. A Másállapotot a szülészetben mozgalom is az EMMA Műhelyből nőtte ki magát, amely mozgalom nagyon sokat tesz, hogy a nők végre kiálljanak és elmondják azokat a történeteiket, amikről eddig nem beszéltek, mert úgy gondolták, szégyellni való. Mindig is úgy gondoltuk, hogy a változás akkor fog elkezdődni, mikor maguk a nők fogják az asztalt felborítani, hiszen a rendszernek önmagában nem érdeke, hogy megváltozzon. Mindig kell egy külső nyomás. De most már az egészségügyi rendszerből is vannak olyan partnereink, akik kiállnak a mozgalom mellett még úgy is, hogy nem feltétlenül értenek mindennel egyet. Érzik azonban a nyomást a nők részéről, az igényeket, amelynek meg kell felelni.

HáziPatika.com: Beszivárgott a közbeszédbe, egyre több nő hallatja a hangját - mit szól ehhez a másik oldal, az intézmények, az orvosok?

Sch.E.: Azt gondolom, hogy türelmesnek kell lenni. Személyes és intézményi szinten is nagyon nehéz lehet az a helyzet, mikor valaki hosszú éveken keresztül feltételezhetően a legjobb tudása és szándéka szerint végzi a munkáját, majd azt a visszajelzést kapja, hogy amit tesz, nem jó. Egy összetett, sok szempontból kiszolgáltatott, pénzügyi és emberi erőforrás tekintetében is nagyon nehéz helyzetben lévő egészségügytől teljesen irreális azt várni, hogy egy-két év alatt nagy változáson menjen keresztül. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy jóval könnyebb dolga lenne mindenkinek, ha az egészségügyben a tudományos eredményekkel lépést tartó, korszerű elveket követő, a saját gyakorlatát rendszeresen értékelő és megújító, a nők visszajelzéseit komolyan vevő szemléletet értékelnék, és a szakemberek előremutató kezdeményezéseit támogatnák.

F.P.: Egyre többen vannak azok a szakemberek, akik megértik, meghallják a nők hangját. Általában azok, akiknek van nemzetközi tapasztalata, vagy akik kisebb kollektívában dolgoznak. Ahol kicsit alacsonyabb az esetszám, vagy ahol a szakemberek nagyobb szakmai önállóság mellett dolgozhatnak, nem annyira gépiesen folyik a munka. Ott talán könnyebb meglátni a páciensben az embert. A fiatalok között is sok elhivatott szakember van, akik már más környezetben, más szemlélet mellett szeretnének gyógyítani, a munkájukat végezni.

HáziPatika.com: Az orvos-beteg kommunikációnak az egészségügy más területén is lenne hova fejlődnie.

F.P.: Igen, ez a bánásmód egyáltalán nem nőgyógyászatspecifikus. De a szülészet-nőgyógyászat területén azért lehet sokkolóbb, mert ott azért egy alapvetően élettani folyamat zajlik, amely a nőknek több választási lehetőséget enged, de a legintimebb testrészünkről van szó. Ezen a területen a nem megfelelő bánásmód mélyen traumatizálni tudja a nőket. Ha valakinek esetleg korábban volt már valamilyen erőszakos élménye, a nem megfelelő szülészeti bánásmód gyakorlatilag elő tudja hozni ezeket a korábbi érzéseket.

HáziPatika.com: Más területen azt látni, hogy az orvosok új generációja haladóbb gondolkodású a kommunikációval kapcsolatban. Ezt ti is tapasztaljátok?

Sch.E.: Az eddigi tapasztalataink szerint ez elsősorban nem életkori vagy generációs különbség, hanem emberi. A fiatalok annyival vannak könnyebb helyzetben, hogy ők kezdettől fogva szabadon hozzáférhetnek az egyetemen tanult vagy a gyakorlati helyükön elfogadott iránytól eltérő információhoz, ha akarnak. Könnyebben szerezhetnek nemzetközi tapasztalatot. De nem tudjuk eléggé hangsúlyozni azoknak a szakembereknek a jelentőségét, akik több évtizednyi praktizálás után, tudatosan, sok-sok belső munka és külső küzdelem árán változtattak, változtatnak a szemléletükön.

F.P.: A nők egyébként sokszor arról számolnak be, hogy azért nem mernek visszajelezni a rendszernek - pedig az egésznek a kulcsa ebben van, a változás kulcsa, hogy visszajelzést kell adni a jóról is és a rosszról is -, mert ha visszajeleznek valami negatívat, akkor következő alkalommal ha ismét babát várnak, el kell menjenek másik kórházba szülni, különben valós retorzió fogja érni őket.

HáziPatika.com: Nem ez lenne az intézmények, orvosok érdeke is? Hogy visszajelzést kapjanak?

Sch.E.: Nyíregyházán például van egy doboz a kórház várótermében, ahova be lehet dobni névtelenül a véleményeket, tapasztalatokat, visszajelzéseket, amiket az osztály szakemberei rendszeresen átnéznek, és a fontosnak vélt témákat kollektívan átbeszélik. Ez egy jó kezdeményezés. De mikor mindennapi probléma, hogy egy kórházban az alapvető funkciókat ellássák, mert nincs ember, akkor a nők visszajelzései huszadrangú kérdéssé fognak válni még akkor is, ha egyébként szándékukban állna a nőket meghallgatni. Nagyon sok minden kell ahhoz, hogy egy intézmény lépéseket tegyen a változás felé, ahhoz különösen, hogy alapjaiban újragondolja, és átalakítsa az ellátást. A változásra vágyó szakemberek és a nők helyzete nagyon hasonló: komplex, a valóságra épülő támogatásra van szükségük, és a közösség felelősségvállalására is rá vannak utalva. A rendszer tehetetlensége ellen az egyetlen hatékony eszközük, ha világosan és hangosan adnak visszajelzést, ha elég sokan veszik a bátorságot ahhoz, hogy a nyilvánosságra lépéssel járó kockázatokat vállalják, és ha elég sokan veszik a bátorságot, hogy a többiekkel nyíltan szolidaritást vállaljanak.

HáziPatika.com: Honnan tudhatják a kismamák, hogy melyik intézmény felelne meg számukra a leginkább?

F.P.: Nagyon fontos lenne, hogy legyenek általános érvényű irányelvek, szakmai protokollok. Jelenleg minden kórházban más a szokás a várandósság időszakában, a szülésnél nagyon kevés információhoz tudnak hozzájutni a nők. Hiába nézik meg az adott intézmény honlapját, hogy mik az intézmény vagy akár egy-egy orvos császármetszési, gátmetszési statisztikái, vagy hogy mikor végeznek például burokrepesztést, ezek az információk sehol nem érhetőek el. A nők gyakorlatilag egy sötét erdőben barangolnak, és ha szerencséjük van, más nőktől, innen-onnan össze tudnak szedni információkat. De ami nagyon fontos lenne, hogy igenis tudja egy nő, hogy ő maga mit szeretne.

Sch.E.: Egyáltalán nem egyszerű azonban megfogalmazni, hogy mit is szeretnénk, mi a fontos számunkra, és azért küzdeni is tudjunk, ha szükséges. Ez messze nem a szülészethez kapcsolódó probléma. A nők ebben általában nagyon kevés támogatást kapnak, legtöbbjüknek nehéz is, a szülésnél különösen nehéz, hiszen itt a születendő életért is felelősséget vállalnak. Sokszor hosszú, értelmileg és érzelmileg is munkás az út, ami oda vezet, hogy a nő meg tudja fogalmazni, és ki merje mondani, hogy mit szeretne, és a döntéseit érvényre is tudja juttatni. De amikor azt mondom, hogy ez komoly érzelmi és értelmi munka, akkor nem azt mondom, hogy ez csak a magasan iskolázott nők privilégiuma. Sokszor kapjuk kritikaként, hogy a szülés mint probléma csak a felső középosztálybeli, magasan iskolázott nőknél jelenik meg. Ez azonban nem igaz.

Nagyon sokszor hallottuk, hogy "ugyan honnan tudná az a nyolc osztályt se végzett, 16 éves cigánylány, hogy ő mit szeretne, mi lenne neki a jó" - abból a szempontból, amiről mi beszélünk, ez a kérdés fel sem merül. Ehelyett olyan kérdések merülnek fel, hogy mit tehetünk azért, hogy az a nyolc osztályt se végzett, 16 éves cigánylány felismerje és megfogalmazza, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy a körülményeiből a maga és a babája számára kihozzuk a legjobbat.

HáziPatika.com: Még ha tudják is, hogy mit szeretnének, nagy kérdés, hogy tudnak-e érdekérvényesíteni.

Sch.E.: Az érdekérvényesítés nehézségei bizonyos értelemben annak a fokmérője, hogy a rendszer nem működik jól. Tágabb értelembe véve a társadalom, de főleg a döntéshozók felelőssége, hogy a nők számára olyan környezetet és ellátást biztosítson, amelyben a nők és a gyermekek jogai és választásai megvalósulnak. Ez lenne az ideális állapot, amely felé törekszünk. A nő felelőssége, hogy tájékozódjon és döntsön, a mi felelősségünk, hogy amit szeretne, számára elérhetővé tegyük a társadalom által kínált keretek között.

HáziPatika.com: Milyen segítséget tudtok nyújtani a benneteket felkereső nőknek?

F.P.: Az EMMA Vonal belépő segítséget tud adni, elsősorban klasszikus segélyvonal, amit nehézségek esetén hívni lehet, és ahol a meghallgatás mellett információt is kaphatnak a hozzánk fordulók. Van, aki információt keres, de van, aki csak beszélgetni szeretne arról, mi történt vele a szülés közben anélkül, hogy folyton megkérdőjeleznék. Ezeket a nőket nem hallgatja meg a környezetük, elbagatellizálják az átélt negatív élményeket. Az EMMA Műhelyekben személyes találkozásra van lehetőség szakemberekkel, anyatársakkal, velünk.

HáziPatika.com: Mi történik egy ilyen foglalkozás alatt?

F.P.: Mindig van egy témája, amihez kapcsolódva egy szakembert is meghívunk, és a téma mentén szoktunk beszélgetni. A foglalkozás először kétórás volt, majd három, most pedig már azt érezzük, hogy a négy óra is kevés. Ez egy olyan megtartó közeg, amilyet sok esetben egész életükben nem tapasztaltak ezek a nők. Egy biztonságot adó sorstársközösség, ahol tényleg el tudják végre mondani azt, amit átéltek. Végre senki nem kérdőjelezi meg, nem vonja kétségbe az élményeiket.

HáziPatika.com: Mennyire van igény az EMMA Vonal és a Műhely nyújtotta segítségre?

F.P.: Az EMMA Vonalon körülbelül kétszáz megkeresés szokott lenni egy évben. Heti kétszer van ügyelet kétszer négy órában. Az Emma Műhelyekből nagyjából 10 szokott lenni egy évben, átlagban húsz résztvevővel. Azt mondanám, hogy 500 esettel biztos, hogy találkozunk évente.

Sch.E.: Amikor valaki hozzánk fordul, akkor az esetet közelről és részleteiben van alkalmunk megismerni, és hosszabb ideig tudjuk követni is. Emellett legtöbbször a nő már felismerte, hogy támogatásra van szüksége, és azért jön, mert információt keres konkrét kérdésben, vagy segítséget kér. Vagy éppen azt érzi, hogy valamire szüksége van ahhoz, hogy tovább tudjon lépni az őt ért traumán. A munkánknak az az egyik legnehezebb része, hogy hogyan tudjuk támogatni abban a nőket, hogy merjenek segítséget kérni. Amikor már egy nő eljut oda, hogy felismerje, hogy gondja van, és kell valaki, mert egyedül nem tudja megoldani, akkor már sínre került. Az idevezető út nagyon nehéz, mert a segítségkérést a nők sokszor kudarcnak, szégyennek élik meg.

F.P.: Sokszor úgy élik meg a nők, hogy amíg várandósok, amíg szülnek, addig agyon vannak vizsgálva, minden róluk szól, aztán hazamennek a babával, és ottmaradnak egyedül. Ha nincs egy szociális háló körülöttük, akkor magukra maradnak a kérdéseikkel, a gondolataikkal, az örömükkel, bánatukkal. És ekkor jön a mélypont. Ebben a mélypontban kvázi azt élhetik meg, hogy kudarcot vallottak anyaként, nőként, mindenféleképpen. Nagyon fontos lenne, hogy ebben az érzékeny időszakban támogatást, megerősítést kapjanak, hogy valaki elmondja nekik, hogy nem csinálnak semmit rosszul, és hogy nem szégyen segítséget kérni. Mert ha beszélnek róla, megkapják a válaszaikat.