- Mit tapasztal, milyen idős korban fedezik fel legtöbbször a cukorbetegséget?
Porochnavecz Marietta: A 2-es típusú cukorbetegség gyakorisága az életkorral nő. A betegek 90 százaléka ebbe a csoportba tartozik. Legnagyobb részük idősebb 40 évesnél, de egyre gyakoribb a gyermekkorban, serdülőkorban, illetve fiatal felnőttkorban észlelt 2-es típusú diabetes mellitus. Mivel kialakulása tünetszegény, ezért a felfedezés idején már évek óta fennállhat. Az 1-es típusú cukorbetegséget ellenben gyorsan felismerik a megjelenése után, mivel akut tüneteket okoz. Leggyakoribb gyermek- és fiatal felnőtt korban, de bármilyen életkorban jelentkezhet.
- Növekvő tendenciát mutat a 2-es típusú cukorbetegek száma, vagy ma már jobban odafigyelnek az emberek a prevencióra?
PM: Ma az egész világon növekszik a diabéteszben szenvedők száma. A növekedés üteme földrészenként és országonként változó, a gazdaságilag fejlettebb, jó egészségügyi ellátással rendelkező országokban kisebb a növekedés. A növekedésben a diagnosztikai kritériumok változásának, a szűrővizsgálatok nagyobb számának, a népességszám növekedésének és az életkor meghosszabbodásának is szerepe van. Nagyobb mértékű emelkedés a 2-es típusban mutatható ki, de az 1-es típusú betegek száma is növekszik. Mivel a 2-es típus civilizációs betegség, kialakulásában a genetikai tényezők mellett az elhízásnak, a mozgásszegény életmódnak, a dohányzásnak is nagy szerepe van. Az 1-es típus kialakulásának oka kevésbé ismert. Genetika, családi halmozódás, táplálkozási tényezők mellett felmerül egyes vírusok szerepe is.
A cukorbetegség a világon a leggyakoribb anyagcsere-betegség, amely szövődményei révén rontja a beteg életminőségét és életkilátásait. Kialakulásáról és a kezelés lehetőségeiről bővebben az alábbi cikkünkben írtunk!
- Általában miből jönnek rá az emberek, hogy cukorbetegséggel küzdenek? Rutin vérvizsgálat, családi halmozódás miatti szűrés vagy konkrét panaszok miatt?
PM: Mindegyik eset előfordul. Fontos, hogy családi halmozódás esetén rendszeresen végezzenek laboratóriumban vércukorvizsgálatot, indokolt esetben vércukorterhelést. Fel kell hívnunk a figyelmet rá, hogy a cukorbetegség szempontjából kik a veszélyeztettek. Ide tartozik például a magas vérnyomás, a túlsúly, az első fokú rokon cukorbetegsége, az első fokú rokon korai kardiovaszkuláris megbetegedése (férfiaknál 55, nőknél 60 év alatt), a nagy súlyú gyerek szülése, a kis testsúly születéskor, a terhességi diabétesz, az anamnézisben bármilyen okból szereplő szénhidrát-anyagcserezavar.
Van, hogy a 2-es típus olyan tünetszegény lehet, hogy más okból végzett orvosi vizsgálat során már a szövődmények miatt gondolnak diabéteszre - például gépjárművezetői engedély kiváltásához szükséges szemészeti vizsgálat során találnak cukorbetegségre utaló szemfenéki eltéréseket. Fontos tudni, hogy nem feltétlenül jár panaszokkal a terhességi diabétesz sem, ezért az anya és a magzat szempontjából is nagy jelentősége van a szűrésnek.
1-es típusban a jellemző panaszok korán jelentkeznek (szomjazás, szájszáradás, fogyás, bőrviszketés, fáradékonyság, látászavar, nehezebb sebgyógyulás, infekciók, acetonos lehelet), így ekkor konkrét panaszok miatt fordulnak szakemberhez az érintettek.
- Tapasztalata szerint melyik a leggyakrabban előforduló szövődmény?
PM: Az akut szövődmények közül a leggyakoribb a hypoglykaemia. Minden kezelés alatt álló cukorbeteg esetében a legfontosabb az erre utaló tünetek korai felismerése, gyors rendezése.
Krónikus szövődmények a mikro/makroangiopathiás elváltozások lehetnek. A leggyakoribbak és egyben legsúlyosabbak a makroangiopathiás szövődmények (szív, végtagi erek, agyi erek) Ezeknél az anyagcsere-helyzet mellett a korai arteriosklerosis is szerepet játszik. Itt a jó vércukorértékek biztosítása mellett fontos a vérzsír-eltérések, a hipertónia kezelése, a thrombocyta aggregáció gátlás, valamint az életmódváltás és a rendszeres mozgás.
Azért is fontos ezek ismerete és kezelése, mert a diabéteszes betegek 55 százaléka akut szívinfarktusban hal meg. Az átlag népességhez képest 2-4 -szer nagyobb a stroke és az infarktus gyakorisága. A szív és érrendszeri halálozás 2,17-2,45-szor magasabb a cukorbetegeknél. Infarktus esetén nagyobb a halálozás, az infarktus kiterjedtebb, gyakoribb az ezt követő szívelégtelenség, ritmuszavar. A betegséghez gyakran táruló, autonóm idegelemek károsodása miatt gyakran tünetek nélkül alakul ki az infarktus. Felismerni EKG-vizsgálattal lehet, éppen ezért javasoljuk, hogy minden diabéteszes betegnél évente készüljön egy EKG.
A fej és nyaki artériák megbetegedés a stroke gyakoriságát növeli. Az alsó végtagon kialakuló nagyér-elváltozások érszűkületet okoznak, amelynél kezdetben járáskor jelentkező fájdalom, majd nyugalmifájdalomjellemző. További romlás esetén kialakulhat szövetlehalás, gangréna, amely a végtag elvesztéséhez, amputációhoz vezethet.
Megfelelő táplálkozással és helyes életmóddal a 2-es típusú diabétesz is elkerülhető
- Mennyire és miben fejlődött az utóbbi időszakban a cukorbetegség kezelése?
PM: Az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött a cukorbetegek kezelésére alkalmazott készítmények száma, hatásmechanizmusuk megismerése. A 2000-es évekig a gyógyszereket két csoportra osztottuk: az orális antidiabetikumokra és az inzulin-készítményekre. 2005-ben jelent meg a nem-inzulin származékok első képviselője, az inkretin (GLP-1) mimeticum. Ma már rendelkezünk GLP1 mimeticum és bázisinzulin kombinációjával is. 2014-ben az eddigi készítményektől eltérő és az inzulintól független hatásmechanizmusú gyógyszer, az SGTL-2 gátló került forgalomba, amely a vesében a glükóz visszaszívását gátolja, fokozza a cukor ürítést a vizeletben, és csökkenti a vércukorszintet.
Ma már a vércukorcsökkentő gyógyszerek hatása alapján beszélhetünk inzulinhatású (orális és injekciós készítmények) és inzulintól független mechanizmussal ható gyógyszerekről. Az inzulin hatásmechanizmusától függő, vércukorcsökkentő gyógyszerekre jellemző, hogy vagy az inzulin elválasztást vagy az inzulinhatást javítják, vagy mindkettőt fokozzák.
Az inzulin elválasztást serkentő származékok hagyományos vagy inkretin mechanizmusú szerekre oszthatóak. Mechanizmusuk az inzulinelválasztás fokozása (sulfanilureák) vagy az élettani inzulinhatás növelése (inkretinek) A gyógyszerek adásánál mindig figyelembe kell venni a hatásmechanizmusukat és a mellékhatásukat, és hogy milyen szereket kombinálunk egymással.
Az 1-es típusú diabéteszben, amely inzulinhiányon alapul, csak az inzulinkezelés kerülhet szóba. Az inzulinkészítmények területén is nagy a fejlődés. Az inzulinok hatástartam szerinti megkülönböztetése a korszerű készítmények birtokában is fontos. Ma már csak humán géntechnológiai úton előállított, illetve további szerkezetmódosítással létrehozott analóg inzulinok használatosak. Megkülönböztetünk ultragyors, gyors hatású, intermedier, hosszú hatású inzulinokat, valamint kevert inzulinokat. Ezek a készítmények teszik lehetővé a diabéteszes betegek jobb vércukorértékeinek elérését, a hypoglykaemiás epizódok csökkenését.
- Van olyan, amiben a beteg is "hibázik"? Mi mindenre kell odafigyelnie?
PM: Az orvosok felelőssége, hogy a beteget részletesen felvilágosítsa a betegségéről, a diéta, a mozgás, a rendszeres vércukormérés, a gyógyszerszedés, a laboratóriumi vizsgálatok, a szövődmények feltárására végzett vizsgálatok szükségességéről.
A két leggyakoribb hiba a betegek részéről a diéta elhanyagolása és a mozgásszegény életmód. Sokszor azt gondolják, hogy a gyógyszer bevétele vagy az inzulin beadása mentesít a diéta alól. Ez azonban nem így van. A személyre szabott diéta az étkezésék gyakoriságát és az egy étkezésre megszabott szénhidrát mennyiségét is tartalmazza.
Fontos továbbá a rendszeres mozgás, amelyet sokan sajnos elhanyagolnak. És itt a rendszerességen van a hangsúly. A mozgás mennyiségét és minőségét a beteg korához, általános állapotához, edzettségi fokához és a szövődmények jelenlétéhez kell igazítani.
A rendszeres vércukormérés is kiemelt jelentőséggel rendelkezik, elhanyagolni nem szabad. Gyakoriságát az határozza meg, hogy a beteg milyen gyógyszeres kezelésben részesül. Amennyiben orális antidiabetikus kezelést kap, a kontrollmérések ritkábbak lehetnek, mert ezzel csak a kezelés eredményességét mérjük. Inzulinkezelés során fontosabb a gyakori vércukormérések függvényében az inzulinadag módosítása. Az intenzív kezelésben részesülő betegeknél napi többszöri ellenőrzés szükséges, mert az inzulinadagot az eredményektől függően kell módosítani.
Fontos továbbá a gyógyszerek, inzulinok rendszeres adása, hogy ne maradjon ki egyetlen adag sem. Viszont szükséges a kezelőorvossal megbeszélni, hogy társuló betegségek esetén hogyan módosítsuk az adagolást!
Végül a rendszeres laboratóriumi kontrollról sem szabad elfeledkezni, amelynek során a vér és vizelet ellenőrzését végezzük. Ekkor a vese-, a májfunkció-, a vérzsír-értékeket, a háromhavivércukorszintátlagát (HbA1c) vizsgáljuk. Ezeknek a vizsgálatoknak a gyakoriságát a kezelőorvos állapítja meg: évi két, három vagy négy alkalom szükséges az általános a terápiától függően. Mindezeken kívül évente ajánlottak a kis- és nagyér-szövődmények irányában végzett vizsgálatok - szemészeti vizsgálat, EKG is. Panaszok esetén dopplervizsgálat, neuropathiás vizsgálat is szükséges.
Forrás: Cukorbetegközpont
