A köznyelv altatóorvosnak is hívja az aneszteziológust, magát a műtét előtti érzéstelenítést pedig altatásnak, helyesebb azonban érzéstelenítést használni. Maga a szó eredete is ide vezethető vissza, a görög anesztézia azt jelenti: "érzés nélküli". Ha ugyanis egyszerűen csak elaludnánk, akkor a műtéttel járó fájdalmakat is érzékelnénk, illetve álmunkban akár mozoghatunk is, ami egy precíz, apró felületet érintő beavatkozás során végzetes lehet. A műtőorvosoknak tehát egy érzéketlen, mozdulatlan és teljesen öntudatlan páciensre van szükségük, amiről az aneszteziológusnak kell gondoskodnia.
Így dolgozik az aneszteziológus
Az aneszteziológusok által alkalmazott fájdalomcsillapítási és érzéstelenítési módszerek attól függően különböznek, hogy kiterjednek-e az egész testre (általános vagy helyi érzéstelenítés), illetve a beteg tudata megmarad-e a beavatkozás során vagy sem. Bővebben erről az alábbi cikkünkben írtunk!
Az elkábított beteg nincs öntudatánál, nem tud mozogni, és emellett több agyi folyamatát is blokkolják: nem képes például emlékeket előállítani, és a fájdalmat sem érzékeli. Ezek nélkül rengeteg műtéti beavatkozás elvégezhetetlen lenne, mert túl nagy fájdalmat okozna a betegnek. Már az ókorban is felismerték ezt, és többféle kábító hatású szert alkalmaztak a betegeknél: például ópiummákot, mandragórát, illetve alkoholt.
Az érzéstelenítés fajtái
Napjainkban helyi, intravénás és inhalációs érzéstelenítés ismert. A helyi érzéstelenítés a beadott területen blokkolja a fájdalomérzet továbbításáért felelős idegeket, így lekapcsolja a műtött területet az egész testünket átszövő ideghálózatról. Hasonló elven működik például a kokain is, amelynek fájdalomcsillapító hatását véletlenül fedezte fel egy szemész, akinek a nyelvére került egy kicsi a bódító vegyületből. Ezután évtizedekig használták - és bizonyos esetekben még most is alkalmazzák - fájdalomcsillapítóként.
Az
aneszteziológus feladata felkészíteni a beteget a műtétre
Nagyobb műtéti beavatkozásoknál sok esetben a teljes ideghálózatot blokkolni kell - ilyenkor kerül elő az inhalációs anesztézia. A nyugati orvoslásban a dietil-éter - amelyet a köznyelv egyszerűen éterként ismer - volt az első erre a célra használható készítmény. Sokáig csak ezt alkalmazták a műtéti altatások során, később azonban a kevésbé veszélyes dinitrogén-oxid váltotta fel. Ezt napjainkban is használják más készítmények, például a szevoflurán mellett.
Az intravénás aneszteziológiát az 1870-es évektől kezdték alkalmazni. Itt többféle hatóanyagot is használnak egyszerre, például nyugtató hatású propofolokat vagy érzéstelenítésért felelős opioidokat. Ezek az agyban lévő elektromos jelzéseket blokkolják, meggátolva, hogy az agy egyes részei kommunikálhassanak egymással.
A TED-Ed ismeretterjesztő sorozatának epizódjából többet is megtudhatunk a műtéti altatásról!
