Aki felelősen törekszik a saját boldogságára, az tudja, hogy a belső egyensúlyáért való lelki munka eredménye az lesz, hogy "ha én rendben vagyok", akkor több megértést, türelmet és szeretetet tudok adni - és ezzel mások életét is gazdagítom. És ezért nem önzés a boldogság keresése, valamint a személyiségfejlesztés. Épp ellenkezőleg: az egyik legnagyobb ajándék, amit másoknak adhatsz, ha dolgozol magadon - és jól vagy.
A belső egyensúly nem magánügy - közösségi érték
Aki valóban jobb emberré szeretne válni - nem mások, hanem önmaga és a környezete miatt -, annak számolnia kell azzal, hogy ez az út áldozatokkal jár. Lehet, hogy kevesebb lesz a szabadidő, hogy anyagi ráfordítással jár egy képzés vagy önismereti munka, hogy néha fárasztóbb lesz önmagunkkal szembenézni, mint mást hibáztatni. De ezek az áldozatok nem veszteségek, hanem tudatos döntések a fejlődés érdekében.
A fentiek alapján beláthatjuk, hogy az egyén belső egyensúlya közösségi érték, abból mások is kapnak nyugalmat, szeretetet, és hitet abban, hogy lehet másként is élni.
Befektetés a jövőbe
Az önismeretre fordított idő nem önzés, hanem mások védelme is - hiszen minél tisztábban látjuk saját működésünket, annál kevesebb fájdalmat okozunk. A tanulás nem csak tudást ad, hanem rugalmasságot, jobb problémamegoldást, nagyobb belső szabadságot. A személyiségfejlesztés pedig azt jelenti: nem állunk meg ott, ahol vagyunk, hanem nap mint nap igyekszünk méltóbbá válni ahhoz az élethez, amit élni szeretnénk.
Ez tehát nem öncélú törekvés, hanem felelős elköteleződés - önmagunk, a szeretteink, a közösségünk és a jövőnk iránt. Mert minél több ember vállalja ezt a munkát, annál élhetőbbé válik a világ is. A fejlődésre fordított idő és energia tehát nemcsak jobbá teszi az életünket - hanem valóban értelmet is ad neki.
Aki ezt belátja, az valójában már el is indult a lelki harmónia, a valódi boldogság felé vezető úton.
