A párkapcsolatunk a miénk
A viselkedési közgazdaságtanban és a pszichológiában is ismert fogalom az úgynevezett elkötelezettségi hatás, amely alatt röviden azt értjük, hogy a javakat, amelyeket birtokolunk, többre értékeljük, csak mert a tulajdonunkban vannak. Miután pedig egy tárgyat vagy személyt saját tulajdonunknak tekintünk, sokkal nehezebben mondunk le róla - még akkor is, ha (egy tárgy esetében) fizetséget kapnánk érte. Akkor sem szívesen válunk meg például kedvenc pólónktól, ha már egyébként évek óta ránk sem jön. A birtokunkban lévő tárgynak ugyanis lélektani értéket tulajdonítunk, és veszteségnek élnénk meg, ha meg kellene válnunk tőle.
Ez az elkötelezettségi hatás ugyanúgy jelen lehet a párkapcsolatokban is. Megeshet tehát, hogy csak azért túlbecsüljük párkapcsolatunkat, mert a miénk, holott a valóságban már egyáltalán nem működik jól.
Nem számít mennyire szeretjük a párunkat vagy éppen mennyire élvezzük vele a szexet - gyakran akkor is fellángolhat a vonzalom egy harmadik személy iránt, ha egyébként boldog párkapcsolatban élünk. De mikor tekinthető ártalmatlannak ez a vonzalom, és mikor bújik meg mögötte valami több? Az alábbi kérdésekre adott válaszok segíthetnek a döntésben.
Van közös történelmünk
A sok közösen megélt élmény nagyon erős kapocs tud lenni a párkapcsolatokban - néha túlságosan is. Egy hosszú távú kapcsolatban eltöltött évek ugyanis elfedhetik a felek valós érzéseit, és megeshet, hogy csak azért maradunk valaki mellett, mert annyi közös év van már mögöttünk, miközben valójában nem érezzük jól magunkat a párunk mellett. A hosszú évek óta együtt élő párok gyakran elkövetik a hibát, hogy már csak megszokásból is újabb szintre emelik a kapcsolatukat (eljegyzéssel, házassággal) anélkül, hogy valóbán végiggondolnák érzéseiket, szükségleteiket.
Azért maradunk
valaki mellett, mert annyi közös év van már mögöttünk
Mielőtt tehát mi is beleesnénk ebbe a hibába, érdemes feltenni magunknak az alábbi két kérdést:
- Jelenlegi kapcsolatunkat különlegesebbnek és másabbnak érezzük a többi, múltbéli párkapcsolatainkhoz képest?
- Jelenlegi párkapcsolatunk elősegíti, hogy személyiségünk kiteljesedjen?
Fontosak tehát a közös élményék, de nem szabad, hogy elfedjék valódi érzéseinket, és ne hagyjuk, hogy személyiségünk szépen lassan megszűnjön létezni a párunk mellett.
A tökéletesség hajszolása
Sokan vannak, akik ragaszkodnak egy ideális álomképhez: elképzelik például, hogy jövőbeli partnerük mindenképpen egy szőke, kék szemű, 180 cm-es, sportos testalkatú üzletember lesz drága sportkocsival és fényűző ingatlanokkal. Ezek a kissé magas elvárások egyrészt megakadályozhatnak bennünket, hogy egy nem annyira tökéletes, de valóban hozzánk illő párt találjunk magunknak, másrészt elvakíthatják valódi igényeinket a párkapcsolatunkban.
Mert lehet, hogy a sors végül valóban összehoz bennünket álmaink hercegével/hercegnőjével, de az is megeshet, hogy ez az ideálisnak tartott társ a valóságban egyáltalán nem passzol hozzánk. Nem szabad tehát csak azért benne maradni egy párkapcsolatban, mert elvakítanak bennünket a külsőségek.
A család, a társadalom nyomása
Bár az elmúlt néhány évtizedben sokat javult a szingli nők megítélése, azért még ma is érezhető feléjük a nyomás a társadalom vagy saját családjuk részéről. A "mikor lesz már végre unokám?" vagy a "harmincévesen már illik megállapodni!" típusú megjegyzések rendkívül frusztrálóak tudnak lenni, főleg, mert a legtöbb egyedülálló harmincas nő egyáltalán nem saját döntése miatt van egyedül. Keresik a megfelelő partnert, csak nem feltétlenül egyszerű megtalálniuk. A nőket ért nyomás gyakran kergetheti bele őket olyan párkapcsolatba, amelyben valójában nem érzik jól magukat, és benne is tarthatja őket olyan együttlétben, amely egyébként már nem működik.
Félünk a magányól és a párkereséstől
Afélelema magánytól nagyon gyakran benne tartja az embert az egyébként rossz párkapcsolatban: sokan úgy vannak vele, hogy még mindig jobb így, mint egyedül. De egy újabb párkeresési huzavona is visszatartó erő lehet - főleg az idősebbeknél. Nincs kedvünk idegenekkel randevúkra járni, lefutni ugyanazokat a köröket, amelyeket jelenlegi párunk mellett már megtettünk. Főleg, ha közben úgy gondoljuk, hogy egyáltalán nem biztos, hogy jelenlegi párunk után találnánk még egyszer valakit, aki mellett el tudjuk képzelni az életünket.
Forrás: health.com
