"Ha idősebb korában visszatekint az életére, senki sem azt mondja, hogy bárcsak többet dolgoztam volna. Inkább arra gondol: bárcsak többet lettem volna a családommal, többet beszélgettem volna a házastársammal, többet játszottam volna a gyerekemmel! A minőségi időtől, amelyet egymással töltünk, leszünk boldogok, és sohasem lehet sok belőle" - mondja Skrabski Fruzsina, a Három Királyfi, Három Királylány mozgalom vezetője, "civilben" filmrendező és producer.
Minőségi időtöltésnek számít a különböző kutatások szerint kisebb korban a közös játék, az esti meseolvasás, nagyobb korban a társasjáték, a közös családi beszélgetés, a hétvégén együtt megtett túrák, a kalandparkok felkeresése, esetleg a közös sportolás.
Családra, közösségre vágynak a fiatalok
A Három Királyfi... mozgalom tavaly országos felmérést készített az egyetemisták közt. Ebből kiderült, hogy a megkérdezettek több gyereket szeretnének, mint amennyit a korábbi vizsgálatok alanyai mondtak. Jelenleg az egyetemistáknál átlagosan 2,5 ez a mutató, és 90 százalékuk családban szeretne élni. A legjobban pedig a közösséget hiányolják az életükből.
"Ebből a felmérésből is látszik, hogy a mai kor egyik legnagyobb problémája a magány, és mindenki családra, közösségre vágyik" - véli Skrabski Fruzsina, aki szerint a család, a gyerek teszi a legboldogabbá az embert. Persze, nem mindegy az sem, hogy milyen ez a család. "A jó családban tisztelik egymást az emberek és számíthatnak egymásra. A rossz kapcsolatok is megjavíthatók odafigyeléssel. A mozgalom azon dolgozik, hogy minél több boldog család és támogató közösség jöjjön létre" - mondja a kuratóriumi elnök.
A család szerepe
Mire vágyik, mi az, aminek igazán örülne a fa alatt? A karácsonyi ajándékozás az egyik legnagyobb próbája az egész éves odafigyelésnek és törődésnek: ilyenkor derülhet ki, mennyire ismerjük a másikat. Kattintson a részletekért!
Ez a mozgalom sem szakadt el a modern élettől, a mai magyar valóságtól: tudják, hogy a nők (és a férfiak) számára is meg kell teremteni a munka és a család összhangját. Ezért díjazzák immár hosszú évek óta a családbarát munkahelyeket és vállalatokat.
"A családdal töltött időnek nyilván a mennyisége is számít, de a minősége legalább annyira fontos. Nem tartom normálisnak és gyermekbarátnak több európai ország gyakorlatát, ahol a nők három hónapot lehetnek otthon a szülés után, de a három év sem biztos, hogy a legjobb irány" - mondja Beke Zsuzsa. Az egészségfejlesztéssel és különösen a nők egészségvédelmével foglalkozó Felelősen Magadért Egyesület társalapítója és ügyvezető elnöke immár harmadik gyermekét várja. Ráadásul jókora szünet után, hiszen első két gyermeke 20 és 24 éves. Beke Zsuzsa mindig is igyekezett a munkát összeegyeztetni a gyermekneveléssel, így harmadik gyermekére akkor vállalkozik, amikor már többtucatnyi országban kiépítette a magyar multinacionális vállalat, a gyógyszergyártó Richter Gedeon Nyrt. PR-részlegeit, és több országban irányítja a reklámkampányokat.
"A gyerekeinknek önmagukkal is egyensúlyban lévő, rájuk érdemben figyelni képes szülőkre van szüksége ahhoz, hogy minőségi idővé tudjon válni az együtt töltött idő. Ezt a napi stressz és leterheltség mellett nyilván nehéz megvalósítani, de érdemes törekedni rá. A közös élmények szintén fontosak, ehhez pedig idő kell - ha máskor nem, hétvégén egy jó hangulatú közös ebéd is alkalmat teremthet erre. Nem mindig kell feltétlenül nagyon bonyolult és időigényes programot szervezni, főleg, ha már nagyobbak a gyerekeink" - magyarázza.
Karácsonykor döbbenünk rá, mennyire fontosak a szeretteink, és milyen kevés időt töltünk
velük
"Nehezen sikerül megoldani, de a rutin és az évek sokat segítenek!" - teszi hozzá, mivel saját tapasztalata az, hogy az idővel nagyon szigorúan kell gazdálkodni. Csak ekkor jut idő mindenre: "családra, munkára, önmagunkra". A Richter PR-vezetője szerint sok energia kell ehhez, és főleg nagyfokú szervezettség: "Nem szégyen az sem, ha egy nagyszülő vagy egy bébiszitter is segít mindebben, hiszen egy munkahely bizonyos fokig tudja csak tolerálni a család vagy a gyerekek miatti távolmaradást akkor is, ha családbarátnak mondható." Éppen ezért a modern korban sok mindent át kell értékelniük a családoknak, és a férfiszerepek változására is fel kell készülniük.
A magyarok konzervatívabbak
Egy vizsgálat azt mutatja, hogy Magyarországon még igazán nem tartunk itt. Az egri Eszterházy Károly Főiskola (időközben: Egyetem) pszichológusai, Benedek Szidónia Anna és Dorner László 2015-ben felmérték, hogy a megkérdezett apák még mindig több mint 80 százalékban azt tartják a legfontosabb feladatuknak, hogy a család megélhetéséről gondoskodjanak. Hasonló mértékben, majdnem 80 százalékban gondolják úgy, hogy az anyagi biztonság megteremtése nem annyira fontos a nők esetében. (Persze, a statisztikákból tudjuk azért: sokkal több nő dolgozik Magyarországon, mint amit ez az arány sugall.)
Az egri kutatásból - amely nemcsak Egerre, hanem több városra, így Budapestre is kiterjedt - kiderül, hogy a válaszadó apák hatvan százaléka, azaz ötből három többször játszik egy héten a gyermekével. Érdekes, hogy az apák számára a fiúgyermeküknél fontos a közös érdeklődési kör, a lányok esetében kevésbé, amikor az együtt eltöltött időről van szó.
A kisgyerek számára még nem a család struktúrája fontos, hanem hogy nyugodt körülmények között gondozza őt valaki. Nem feltétlenül mindig az anya ez a személy: régebben a nagymamák, dajkák, nagynénik vagy más rokonok - például idősebb testvérek - ugrottak be helyettesítőként. Manapság pedig már az apák is sokszor átvállalják a gyermekgondozás legalább egy részét.
A minőségi időtöltésbe nem mindig számítják bele, de Beke Zsuzsa is említette: a közös étkezéseknek is lehet jelentőségük. Egy 2013-as hazai felmérés szerint a megkérdezettek 86 százaléka úgy gondolja: a közös étkezések ösztönzik a családi kapcsolatokat, 81 százalékuk szerint pedig a családi étkezések jót tesznek a gyerek szociális fejlődésének és boldog perceket szereznek a családnak.
A Központi Statisztikai Hivatal 2014-es tanulmánya szerint, amelyet Harcsa István készített, itthon azonban éppen a közös étkezések vannak visszaszorulóban: a 80-as évek derekához képest nőtt az egyedüli étkezések aránya, a párkapcsolatban élőknél 21 százalékról 28-ra, az egyszülősök körében pedig 26-ról 35 százalékra. Közben ritkultak azok az alkalmak, amikor a család minden tagja együtt étkezett. A párkapcsolatban élőknél 41 százalékról 35-re, az egyszülősöknél 11 százalékról 4-re. Ám a közös étkezésre fordított idő abszolút értékben növekedett - a párkapcsolatban élőknél napi 73, az egyszülősöknél 62 percre.
Az adventi időszak és a karácsony, vagyis az év végi összegzés időszaka ilyen szempontból kedvező lehetőséget ad: ilyenkor mindenki abbahagyja a rohanást, igyekszik időt szakítani a másikra, és a közös játék mellett a közös családi ebédek és vacsorák is segíthetnek kicsit a családtagoknak a minőségi időtöltésben.
