Az ízületi eredetű betegségekről

Gyulladásos ízületi betegségek

Ízületi gyulladásnak (artritisz) az olyan megbetegedéseket nevezzük, amelyek valamelyik ízületünk gyulladásával jár együtt. Ez a gyulladás jelentkezhet heveny vagy krónikus formában és akár több ízületet is érinthet. A gyulladás hatására az érintett ízület(ek) megduzzadnak, fájdalmassá válnak és csökken a funkciójuk is. A betegség gyakorlatilag bármilyen életkorban előfordulhat, ám a kor előrehaladtával a kialakulásának kockázata egyre nő.

Miért és hogyan alakul ki?

Az ízületeket a csontok végein található porcok, az ízületi tok és az ezt kitöltő ízületi folyadék alkotja. Ha ízületi gyulladásról beszélünk, akkor valójában a tokot belülről határoló ízületi hártya gyulladásos folyamata zajlik, ami hatására az ízületi folyadék felszaporodik. Ez pedig duzzanatot, feszülést okoz, amit az érintettek fájdalomként élnek meg. Ha ez a folyamat hosszú ideig fennáll (hetekig, hónapokig, vagy akár évekig), akkor a betegség krónikus formájáról beszélünk, amely sok esetben jelentős mozgáskorlátozottsággal és ízületi merevséggel jár együtt.

A betegség többféle formájáról is beszélhetünk, attól függően, hol jön létre, milyen ízületet érint. Egyik nagyon elterjedt típusa a köszvény, amely általában a nagylábujjon jelentkezik, vagy például a reumatoid artritisz, amely pedig a kéz és/vagy láb kisízületeiben okoz problémát. A betegség kialakulásának okai igen szerteágazóak, de általában négy fő csoportra szokták őket bontani.

A mechanikus sérülések okozta gyulladásnál kiváltó ok lehet például az ízületek túlterhelése, rándulása - például sportolás közben. Ezek hatására az ízületben gyulladás alakulhat ki, amely duzzanattal, fájdalommal, és mozgáskorlátozottsággal is jár. Borogatással, pihentetéssel vagy fizioterápiás kezeléssel ez a típus relatív könnyen gyógyítható, ám felépülés után fontos, hogy az ízületet csak fokozatosan terheljük.

A bakteriális kórokozók okozta gyulladás általábanfertőzésmiatt alakul ki - ilyen megbetegedés például az artritisz purulenta. Ebben az esetben a kórokozók sérüléseken keresztül, vagy a véráram útján jutnak be az ízületekbe.

Az autoimmun folyamatok okozta gyulladás az egyik legelterjedtebb forma, amikor a beteg saját immunrendszere támadja meg az ízületeket. Leggyakoribb fajtája pedig a reumatoid artritisz.

Azanyagcserezavara is okozhat ízületi gyulladást: ebbe a típusba tartozik aköszvényis. Ilyen esetben az ízületekben apró hegyes kristályok csapódnak ki, amelyek egyszerre több ízületben is gyulladást okozhatnak, ám általában a kéz- és a lábfej a leginkább érintett.

Az ízületi gyulladás tünetei

• ébredés utáni izom- és ínmerevség. Általában legalább egy óra szükséges ahhoz, hogy az ízületek "bemelegedjenek" és rendesen működjenek.
• a folyamatos gyulladásos állapot súlycsökkenést is okozhat
• bőrpír és kipirosodás az érintett területen
• hasogató fájdalom
• csökkenő finommozgások
• kezeletlen artritisz hatására az ujjak és végtagok eldeformálódhatnak

Hogyan kezeljük az ízületi gyulladást?

A kezelés egyik legfontosabb pillére az érintett testrész pihentetése. Emellett a probléma helyi kezeléseként alkalmazhatunk még jegelést, vagy akár gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító krémeket, tapaszokat. A helyi kezelés mellett - amennyiben a panaszok indokolják - szükség lehet gyógyszeres terápiára is. A betegség kezelésében elsősorban a NSAID rövidítéssel jelölt gyógyszercsoportnak van szerepe. Ezek olyan nonszteroid gyógyszerek, melyek fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatással is bírnak. A nem-szteroid típusú gyógyszerek között pedig ma már léteznek úgynevezett retard készítmények, melyekből elnyújtottan szabadul fel a hatóanyag, ennek köszönhetően hosszú időn keresztül, akár 24 órán át tartó fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatással bírnak. Magyarán ezeknél a készítményeknél már egy tabletta is biztosíthatja az egész napon át tartó fájdalommentességet.

Az ízületi gyulladás súlyosabb eseteiben szteroid típusú gyógyszerekre is szükség lehet, illetve speciális indikációban a biológiai terápiát is egyre nagyobb sikerrel alkalmazzák.

Kopásos megbetegedés

Az ízületi kopás (artrózis) az egyik legelterjedtebb ízületi betegség a világon. Ízületi porckopásról akkor beszélünk, amikor nincs egyensúlyban a porc állományának lebontása és felépítése, magyarán a lebomlás nagyobb mértékű, mint a felépítés. Ennek következtében a porc nem tudja a súrlódásgátló szerepét hatékonyan ellátni, nem tud a terhelésnek megfelelni, így porcsérülések jönnek létre. Mivel a porc nem bírja a terhelést, ezért a teher az alatta lévő csontra tevődik át. Ez aztán a fokozódó nyomás miatt tömörül, keményebbé válik, így pedig a porc már alulról is terhelődni fog. Mindez végül erős fájdalommal párosul.

Az ízületi fájdalom, valamint a folyadék felszaporodása miatt ráadásul az ízületi belső nyomás is megnő, amely aztán csökkenti az ízületet áthidaló és stabilizáló izmok erejét. Ennek következtében az ízület instabillá válik. Ez először túlterhelést, majd pedig gyulladást okoz, amely tovább fokozza a beteg fájdalmait. Az artrózis végstádiumában a porc teljesen elpusztulhat, annyira, hogy a csont a csonton súrlódik, ismét jelentős fájdalmat okozva. Fontos tudni, hogy ha az ízületek kopása egyszer megkezdődik, és nem kezelik, az állapot súlyosbodni fog és a szalagok, ínak és az érintkező csontfelszínek is sérülnek.

Miért alakul ki?

Az ízületi kopásos megbetegedéseket két nagyobb csoportra szokás osztani: elsődleges és másodlagos artrózisra. Az elsődleges artrózis oka rendszerint ismeretlen és általában 45 éves kor fölött alakul ki, leginkább a nőknél, gyakran érelmeszesedéssel is párosul. A másodlagos artrózis kialakulási oka ismert: a betegséget az ízület sérülése, gyulladása, fejlődési rendellenessége, túlterhelése előzi meg, vagy olyan betegséggel kapcsolatos (pl. cukorbetegség), amely az ízületi porc anyagcseréjét befolyásolja. Fontos tudni, hogy ez a típus nem korhoz kötött, már egész fiatalokat is érinthet.

Az ízületi porckopás tünetei

Az ízületi porckopásnak három jellegzetes tünete van:

• afájdalomés az ízületi merevség érzése. Tipikus tünet, ha hosszabb ülést, fekvést követően nehéz, esetleg fájdalmas az elindulás.
• az ízületek alakjának deformitása. Később jelentkezik az ízületek instabilitása, "lötyögése", amely a stabilizáló izmok gyengülését jelenti.
• az ízületi mozgáskorlátozottság. Ha a mozgásban az ízületi kopás akadályoz, az már a járásban is akadályt jelenthet.

Hogyan kezeljük az ízületi kopást?

Az ízületi kopás kezelésének fő célja a fájdalom csillapítása, valamint - lehetőség szerint - az elvékonyodott porcanyag pótlása és a további károsodás valamint gyulladás megakadályozása. A kezelés lényege általában, hogy a megfelelő gyógyszereket gyógytornával illetve fizioterápiával kombinálják.

Heveny fájdalom, ízületduzzanat esetén nem-szteroid gyulladáscsökkentőkre, jegelésre, borogatásra is szükség lehet. A nem-szteroid típusú gyulladáscsökkentők közül ennél a betegségnél is érdemes lehet retard, azaz hosszú távú hatással bíró készítményt választani. A fájdalom csillapítása mellett pedig fontos, hogy a porc pótlására is figyelmet fordítsunk. Ebben segíthetnek az úgynevezett porcvédő, porcregeneráló gyógyszerek, melyek a porc lényeges összetevőit képező anyagokat, glukózamin-szulfátot és kondroitin-szulfátot tartalmaznak.

A betegség súlyosabb eseteiben műtéti megoldás is szóba jöhet. Nagyon gyakori megoldás a "műízület" azaz protézis beültetése, de egyre többször választják a porcplasztikát is, mikor is az elpusztult porc helyére kis "porcszigeteket" ültetnek be.