A rákos megbetegedésekkel kapcsolatban rossz hírt jelent, hogy gyakorlatilag mindegyik ráktípus képes lehet rá, hogy áttéteket adjon. Ilyen esetben az elsődleges tumor sejtjei továbbterjednek a daganathoz közeli szervekre, szövetekre vagy nyirokcsomókra - vagy akár a test távolabbi pontjaira is. Az így létrejövő daganatot másodlagos, áttétes vagy metasztatikus daganatnak nevezik. Az ilyen daganatok sejtbéli jellemzői nagyobb részt megegyeznek az elsődleges tumoréival - ebből is tudják az orvosok megállapítani, hogy áttétes daganatról van szó. Nevük is megegyezik így az elsődleges ráktípus nevével, vagyis ha a mellrák átterjed a tüdőre, akkor azt áttétes mellráknak (vagy negyedik stádiumú mellráknak - mert sok ráktípus esetében az áttétes állapottal azonosítják a negyedik stádiumot) fogják hívni, nem pedig tüdőráknak. Nagyon ritka esetben az orvosok több áttét esetén már nem tudják megállapítani, hogy melyik volt az elsődleges tumor.
Láthatatlan és megfoghatatlan áttétek
A rákos sejtek a véráramon vagy a nyirokrendszeren keresztüli vándorlásuk során igen gyakran elpusztulnak vagy nem képesek újabb tumort növeszteni, azaz nem mindegyikből alakul ki áttétes daganat. Az általános problémát az áttétekkel egyfelől az jelenti, hogy vándorlásuk, illetve az új tumor építése közben a sejtek részben át is alakulnak, vagyis végül már nem egyeznek meg teljesen az elsődleges tumorral - így viszont nehéz vagy éppen lehetetlen egyszerre kezelni a kettőt (vagy többet).
Ki gondolná, hogy szervezetünkben nap mint nap keletkezhetnek rendellenes sejtek? Mivel azonban azimmunrendszerhatékonyan pusztítja őket, sokáig egészségesen élhetünk. Mitől rendellenes egy sejt, és hogy tud tumorrá szaporodni?
A másik közös probléma, hogy csak azokat az áttétes tumorokat lehet kezelni, amelyek a mai orvosi eszközökkel észlelhetőek a testben - csakhogy a legtöbb daganatból olyan apró részek is terjedhetnek, amelyeket képtelenség észlelni, így pedig túlélhetnek (majd új tumor növesztését indíthatják el) a test olyan részein, ahová, mivel nem láttak ott semmi gyanúsat, nem koncentráltak agresszívabb kezelést. Vagyis áttétek esetén hiába tüntetnek el különféle kezelési módszerekkel nagyon szerencsés esetben minden észlelhető tumort a testből (ami rendkívül összetett folyamat, és általában műtétre, valamint kemo- és sugárterápiára is szükség van hozzá, ez pedig rendkívüli módon megterhelő a szervezet számára), a betegség még ebben az esetben is igen nagy valószínűséggel visszatér.
A különféle ráktípusok alapvetően bárhová tovább tudnak terjedni a testben, ezzel együtt vannak olyanok, amelyekről a tapasztalatok alapján meg lehet mondani, hogy legvalószínűbben mely területekre terjednek tovább. Ennek, valamint az elsődleges tumor típusának (és persze az általános egészségi állapotnak) nagy szerepe van a kezelés esélyeinek meghatározásakor. Az áttétek szempontjából a következő szervek lehetnek leginkább érintettek.
- Tüdőrák: mellékvese, csontok, agy, máj és a másik tüdő
- Mellrák: csontok, agy, máj és tüdő
- Bélrákok: máj, tüdő, hashártya
- Hererák: nyirokcsomó, tüdő, máj, csontok, ritkán agy
- Melanóma: csontok, agy, máj, tüdő, izmok
- Petefészekrák: máj, tüdő, hashártya
- Méhnyakrák: csontok, máj, tüdő, hashártya, vagina
- Gyomorrák: máj, tüdő, hashártya
- Pajzsmirigyrák: csont, máj, tüdő
Bizonyos típusú áttétes rákokat meg lehet gyógyítani a ma rendelkezésre álló gyógymódokkal - de a legtöbbet sajnos (a fentebb vázolt problémák, illetve amiatt, hogy több is van, amely nem reagál jól a ma elérhető kezelésekre) nem. A kezelések célja így általában a daganatok növekedésének megállítsa vagy lassítása, ezen keresztül pedig a tünetek enyhítése és olykor ezzel együtt az élet meghosszabbítása. Minél inkább elterjedt a tumor, minél több létfontosságú szervet érint a betegség, minél gyorsabban nőnek a daganatok és minél kevésbé reagálnak a kezelésre, annál rosszabbak az esélyek.
A mellrákszűrés jelentősége
A betegek kilátásait nagyban befolyásolja, hogy az adott ráktípust milyen stádiumban szokták észrevenni. Tüdőrák esetében például az esetek 40 százaléka a diagnóziskor már áttétet adott; ráadásul az esetek nagyjából felében csontáttétet (többnyire a gerincbe, a medencébe, a felkar vagy a comb csontjaiba) - amely a jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel nem gyógyítható. Ugyanez mondható el a tüdőrák agyi áttéteiről is - ráadásul az összes ráktípus közül a tüdőrák ad leggyakrabban agyi áttétet (mely esetében eleve megnehezíti a kezelést, hogy számos más testrésznél bevált hatóanyag nem jut át a vér-agy gáton). Mindezek következében az áttétes tüdőrák 5 éves túlélési aránya mindössze 2 százalék; kezeléssel átlagosan 6-12 hónap, a nélkül pedig mindössze 2-4 hónap a túlélési ráta.
Ezzel szembeállítható például a mellrák, amelyről ugyan szintén elmondható, hogy előrehaladott állapotban nagyon gyakran (az estek 70 százalékában) csontáttét ad, mely esetben az 5 éves túlélési arány 22 százalék, ugyanakkor ha korai stádiumában észreveszik, akkor a mellrák ma már közel 100 százalékban gyógyítható. Márpedig a mellrákot észre lehet venni korai stádiumban, ha rendszeresen részt vesz valaki a szűrővizsgálatokon. Hasonlókat lehet elmondani a bőrrák egyik gyakori típusáról, a napjainkban egyre inkább a figyelem középpontjába kerülő melanómáról. Ha a melanóma áttétet ad, akkor igen gyakran az agyba teszi, a túlélési esélyek pedig ekkor már nagyon rosszak: a medián túlélés csak 2-4 hónap. A mai szűrővizsgálatok viszont alkalmasak rá, hogy korai stádiumban észleljék a melanómát, amikor még gyógyítható a betegség.
Ami a kivételeket illeti, a gyakoribb ráktípusok közül a hererák igen nagy százalékban akkor is gyógyítható marad, ha már áttétet adott: a betegek 70 százaléka ilyen esetben is meggyógyul - ami az orvostudomány rohamos fejlődéséről is sokat elmond, mert az 1970-es években ez a mutató még csak körülbelül 5 százalékos volt. Májáttétnél pedig gyakrabban megesik, hogy jól operálható az áttétes tumor (vagy elvághatják a vérellátását, amivel szintén elpusztíthatják).
Áttétes daganatok kezelése
Mivel áttétek esetén több szervről és testtájról van szó, a kezelési típusok közül leggyakrabban az egész testet érintő, vagyis szisztematikus (kemo- vagy hormon-) terápiára van szükség. Sokszor már csak ezért sem ajánlott egyébként kiműteni egyet-egyet a tumorok közül: egy komolyabb műtét után ugyanis a beteg szervezete a legtöbb esetben nem bírná ki a szisztematikus terápiát, de ha ezt nem alkalmazzák, akkor elszabadulna a megmaradt többi áttét növekedése. Ezzel együtt áttétek esetén is alkalmazhatnak helyi terápiát (általában sugárterápiát) - leginkább akkor szokott ez szóba jönni, ha az áttétes daganat blokkol valamit vagy erős fájdalmat okoz, ezért minél előbb le szeretnék csökkenteni a méretét.
