Viccen kívül órák óta ülök már a számítógépnél, és próbálok kipréselni magamból egy érdekes cikket, de valahogy bármilyen témába belekezdek, minden csak felesleges okoskodásnak tűnik. Ezért döntöttem úgy, hogy elmesélek nektek egy igaz történetet. Nem is egy történet, inkább egy kiragadott foszlány az életemből, egy váratlan pozitív élmény egy random, döcögősen induló napon.
Aznap reggel 3:30-kor csörgött a vekker, mivel a 6:50-es budapesti járatot kellett elérnem Berlinből. Már egymás utáni két éjszaka nem sikerült 3 óránál többet aludnom, amihez a testem egyáltalán nincs hozzászokva, így meglehetősen nehezen viseltem a korai ébredést. Ennek ellenére minden energiámat összeszedve felkeltem, összekészülődtem, és 20 perccel később már a napfelkeltét megelőző derengő félhomályban tempósan haladtam a legközelebbi metrómegálló felé.
