Egy kínai kutató, Ho Csian-kuj a közelmúltban átszerkesztette a CCR5-ös gént, amely egy olyanfehérjeelőállításáért felel, melyet a HIV-vírus használ bejáratként a T-sejtek megtámadásakor. Ennek megváltoztatásával állítólag létrehozta a világ első genetikailag megtervezett babáját. A kínai hatóságok gyorsan és erélyesen elítélték a beavatkozást, a biológus pedig büntetőper elé néz. A géntechnológiával módosított csecsemők létrehozása valószínűleg sohasem kaphat szabad utat. Nem azért, mert egyenlőtlenségeket eredményezne az emberi fajban, és szuperhumánok jönnének létre, hanem mert az embrió szerkesztése nem szükséges orvosi szempontból. Ezek a módosítások nem a fogantatást segítik, hanem egy koncepciónak felelnek meg, miközben kockázatokat hordoznak. Ez pedig szemben áll az orvosi etikával, amely szigorúan követeli meg, hogy "Ne árts!".
A GMO-babák elterjedését technikai és etikai okok is akadályozzák
Jim Kozubek, a Scientific American szakírója a terület etikai kérdései legalább olyan fontosnak tartja, mint a géntechnológia szakmai problémáit. Szerinte a génmódosított csecsemők létrehozása mindig kétséges lesz egészségi szempontból, még akkor is, ha a szabályozás megengedné az ilyen beavatkozásokat. A betegségmegelőző génterápia (amely valamilyen öröklött kór megszüntetésére irányul) szintén hordozza a kockázatot, hogy a génmódosító eszközök véletlenszerűen megváltoztathatják a többi gént vagy károsíthatják a jól funkcionáló DNS-t. De a génmódosított babák esetében a megszerkesztett CRISPR-molekulák beillesztésével egy feltételezett egészségi állapot érdekében ültetik be a kockázatot is, aminek kalkulálása csakis spekulatív lehet.
Spekulatív beavatkozások
A másik fontos etikai különbség, hogy a CCR5 megváltoztatásának korábbi stratégiái magukban foglalják a testben lévő szomatikus sejteket, amelyek nem tartalmazzák az öröklődő vagy csíravonalas DNS-formát, azaz a beavatkozás nincs hatással a jövő generációira. A kínai eset volt állítólag az első olyan génmódosítás, amely az öröklődő kódot érintette: az "evolúciós" előnyöket így a babák majd az utódaiknak is átadhatják. Csakhogy a T-sejt-receptor gének vagy más gének olyan megváltoztatása, amely a jövőbeni generációkban eredményez hatást, rövid távon mindenképpen kétséges, hiszen nem láthatjuk át a változtatás kihatását.
A kétségeket az táplálja, hogy mindenkinek két szülője van, és a legtöbb génből két példánya, így a módosított gének a leszármazottakban hamarosan párban találhatják magukat a természetes úton létrejött génekkel. Az újabb generációkban a keveredés tovább folytatódik, így a génszerkesztés hatásai óhatatlanul megjelennek más génvariációk mögött is. A legtöbb komplex tulajdonság a több tíz vagy több száz génvariáns koordinációjától függ. Az egyes génváltozatok pedig felbomlanak és idővel összekeverednek a többi variánssal. Azaz a genetikai hatások ritkán jók vagy rosszak, és más genetikai variánsok változó dinamikájától és hátterétől függenek.
Tudósok vagy provokátorok
Ez azonban nem fogja megállítani a génszerkesztés területén folyó próbálkozásokat. Az első élő emberen végzett génmódosítási kísérletet egy Martin Cline nevű kutató hajtotta végre a UCLA egyetemen. Severino Antinori megtermékenyítéssel foglalkozó olasz orvos és Panos Zavos amerikai fiziológus 2002-ben már külön-külön is azt állította, hogy megalkotta a világ első klónozott babáját. Ez akkoriban elég hihetőnek tűnt azok után, hogy világra jött 1996-ban Dolly, az első klónozott bárány. Ho Csian-kuj tevékenysége csak e törekvések folytatása, és nem kérdéses, hogy lesznek majd más tudósok is, akik a kutatás szürke vagy sötét zónájában próbálnak provokatív eredményeket elérni. Ez annak ellenére is be fog következni, hogy genetikai eredményeket elérni az egyetlen tulajdonságot (például az intelligenciát vagy a mentális egyensúlyt) befolyásoló sok száz vagy ezer gén miatt nagyon nehéz vagy lehetetlen. A genetikai előnyök és kockázatok nyilvánvalóan nem tervezhetők olyan egyértelműséggel, ahogy például egy számítógépes chip.
A modern génszerkesztési eljárásoknak köszönhetően a ritka betegségek egy része 5-10 éven belül gyógyíthatóvá válhat. De miért éri meg egy gyógyszergyárnak olyan készítmény kifejlesztése, amelyre egész Európában is alig néhány tucat embernek van szüksége? Szakemberrel beszélgettünk.
A fejlődés lehetőségeit azonban nem a kutatói szándék határozza meg, és ez valószínűleg a jövőben sem fog változni, még akkor sem, ha például titkos állami finanszírozású projektekkel kutatnák, hogy, mondjuk, hogyan lehetne katonai feladatokra alkalmas szuperembereket létrehozni. A költségek ugyanis hatalmasak. Az első rákellenes, genetikailag módosított T-sejtért 475 ezer dollárt kértek. Ezért a biotechnológiai szabályozás legfontosabb etikai kérdése nem az, hogy miként állítható meg a GMO-csecsemők megteremtése vagy a kockázatos genetikai javítások miatti balesetek bekövetkezése. Ennél fontosabb és égetőbb, hogy az egyes emberek kezelése és egyenlősége hogyan valósulhat meg a gyógyításnak ezen a területén.
