"Ledermedtem." 45 elmúlt és szülni fog

Emese negyvenöt elmúlt, amikor kiderült, hogy terhes. Eleinte el sem akarta hinni, hogy az a test, amit reggelente csak óvatos torna után tud mozgásra bírni, még képes a fogamzásra. - Mindig is két gyereket akartunk, szerencsések vagyunk, mert megkaptuk az élettől, így ledermedtem, amikor pozitív lett a teszt eredménye. A gimnazista fiaim kilengései épp elég megpróbáltatást jelentettek, és bár minden babára rámosolygok az utcán, nem volt a terveim között egy pici, aki állandóan éhes, pisis, és a lábszáramba kapaszkodva tölti a napja nagy részét.

Rengeteg kérdés kavargott a fejemben: én sem vagyok már fiatal, és a férjem tíz évvel idősebb. Bőven elmúlna hetven, mire ez a gyerek leérettségizik. Találnék-e még egyáltalán munkát a szülés után, közel az ötvenhez, egy bölcsődés gyerek anyjának a problémáival. A fiaim már önállóak, végre van időnk egymásra a párommal: most majd megint kiságy kerül a hálószobába, és lőttek a motoros túráinknak - helyette marad a pancsoló szélén üldögélés, és a kínos kérdés, hogy mennyi idős a kis unoka? És egyáltalán: képes-e a kapcsolatunk újra megbirkózni azzal a már jól ismert sok-sok éven át tartó kihívással, amit egy gyerek kihordása, megszülése, felnevelése jelent?

Képes vagyok még rá?

Jobb szülni 40 felett?

Az idősebb anyák jobban felkészülnek az életre, a gyermeknevelésre és gazdagabb ismereteiket fel tudják használni arra, hogy gyermekeik stabilabb neveltetést kapjanak. Ha többet szeretne megtudni a témáról, kattintson!

- A várandósság még akkor is felborítja az addigi életet, ha tervezett - ezt megtapasztalja minden nő, aki gyereket vár -, de ha nem ütemezett a terhesség, azt már krízisként éli meg az egész család - magyarázza Buza Ildikó tanácsadó szakpszichológus. - Ezt a krízist akkor tudják mindenki számára kielégítően megoldani, ha alaposan átbeszélik érzéseiket, kétségeiket, aggodalmaikat. Ez nem csak a magzat sorsa miatt fontos, hanem a párkapcsolat szempontjából is, mert a nő ilyenkor elbizonytalanodik, úgy érzi, kicsúszik a kezéből sorsának irányítása, és ha a párja nem úgy reagálja le a hírt, ahogy ő várná, és magára hagyja a döntésben, akkor elkeseredettség lesz rajta úrrá.

- A döntés meghozatalánál a legfontosabb szempont az anya fizikai és mentális állapota. Hiszen bármennyire is átalakulóban van a gyermekvállalás korhatára, és ennek társadalmi megítélése, illetve az orvos diagnosztika fejlettsége miatt a fellépő komplikációk is kivédhetőbbek, azért minden idősnek számító várandósban felmerül az aggodalom: Egészségileg képes vagyok-e még a gyerek kihordására, megszülésére, és milyen kockázatok léphetnek fel a babánál az életkorom miatt? És vajon lelkileg készen állok arra, hogy egy korban tőlem nagyon távoli nemzedék új tagját felneveljem? A tágabb környezet, a munkatársak, szomszédok, ismerősök állandó kérdéseikkel pedig általában tesznek is róla, hogy ez az aggodalom ne csökkenjen - állítja szakértőnk.

A gyerekszülés szempontjából ideális korhatár csak biológiai értelemben van. A gyerek lelki fejlődésének szempontjából az a döntő, hogy a szülők még elég rugalmasak és empatikusak legyenek ahhoz, hogy saját életük középpontjába a gyermekük igényeinek kielégítését tudják állítani. Ebből a szempontból tehát jobb egy idősebb szülő, mint egy olyan fiatal, akinek a személyisége még éretlen, és gondolkodása még teljességgel énközpontú.

- Azok, akik hátrányosnak tartják a nagy korkülönbséget, azt hangsúlyozzák, hogy egy idős szülő gyakran nem tud lépést tartani gyermeke életkori változásaival, mert gondolkodásában már rugalmatlanabb, jobban ragaszkodik a saját normáihoz, elveihez - világít rá Buza Ildikó. - Mivel fáradékonyabb, kevesebb időt és energiát fordít a legkisebbre, és éppen a nagy korkülönbség miatt nem képes partneri módon viszonyulni utódjához: sok témát tabuként kezel, kevésbé nyitott az újdonságokra. És ha egyáltalán volt játékos énje, azt már elveszítette, kevésbé hajlandó a közös bolondozásokra. Ha különösen nagy, akár 50-60 év a korkülönbség, akkor mindent áthat az aggodalmuk, hogy vajon meddig vannak még jelen gyermekük életében.

Ugyanakkor az is igaz, hogy egy középkorú szülő, főleg, ha már vannak gyerekei, éppen azért mert tapasztaltabb, higgadtabb, okult hibáiból, jobban tisztába van saját erősségeivel és gyengeségeivel. Emellett befogadóbb a környezetből jövő tanácsokra, a tudományos és ismeretterjesztő üzenetekre, és jobban érzékeli, ha külső segítségre van szüksége - ami előnyös a gyerek szempontjából.

Ketten akarjuk

- A döntést segítő második szempont a párkapcsolat fejlettségi szintje és stabilitása - folytatja a krízistanácsadó szakpszichológus.

-Ez egy nagy összetartást igénylő helyzet, amit akkor tanácsos felvállalni, ha egyenrangú felekként élnek együtt, közös a felelősségvállalás, kölcsönös egymás támogatása. Az is a párkapcsolat minőségétől függ, hogy milyen gyorsan jutnak elhatározásra. Minél labilisabb, és eleve konfliktusokkal teli, annál inkább elhúzódik, amíg dönteni tudnak. Nagyon fontos, hogy a baba sorsa mindkettőjük akaratát tükrözze, és a döntésükért a felelősséget is kölcsönösen kell vállalniuk. Ha ketten nem tudják megoldani, akkor be kell vonniuk egy szakértő segítőt, hogy vele találják meg a jó megoldást. Mert ha nem így történik, és ebben a súlyos kérdésben nem számíthattak egymásra, az mindenképpen beárnyékolja a további kapcsolatukat. És ha úgy születik meg a baba, hogy valójában csak az egyikük akarta, vagy csak a kapcsolatuk megmentését remélik tőle, akkor később, ha nem is szándékosan, hanem tudattalan üzenetekkel, de ezeket az érzéseket, gondolatokat a gyereknek is átadják, ami negatívan hat nem csak a legkisebb, hanem a többi testvér személyiségfejlődésére is - hangsúlyozza Buza Ildikó.

- Érdemes kikérni a nagyszülők, sőt a saját életkoruknak megfelelő szinten a gyerekek véleményét is a döntéshez, hiszen egy esetleges új gyerek a család teljes szerkezetét megváltoztatja, mindenkit kilendít a komfortzónájából: felborul a testvérek hierarchiája, és a nagyszülők segítségére is bizonyára igényt tartanak majd a szülők.

Ajándék baba

Emese éjszakákon át gyötrődött a férjével együtt, hogy mit tegyenek. Anyagilag megengedhették volna maguknak az újabb gyereket, de a férj kora és a kamasz fiúk zűrjei miatt úgy érezték, nincs már energiájuk egy babára. Egymás szemébe nézve nem ment, a másik fülébe súgva mondták ki a döntő szót.

- Ha úgy dönt a pár, hogy nem vállalják a babát, mert nincsenek felkészülve a születésével járó változásokra és az új feladatokra, akkor a bűntudat, amely mindenkiben a saját hitvilága vagy hiedelemrendszere alapján alakul ki, elkerülhetetlen - árulja el a szakértő. - Ennek a lelkiismereti kérdésnek a feldolgozása, és az önmaguknak való megbocsátás is egy feladat. Fontos, hogy megértsék, annak ellenére, hogy szerető családban élnek, jó a párkapcsolatuk, és egy kisbaba születése valóban sok örömet hozna, egyben olyan nehézségekkel is együtt járna, amelyek leküzdésére már nem vállalkoznak, mert számukra a gyerekvállalás lezárt kérdés.

Persze vannak, akik még jócskán a negyvenen túl sem tartják elképzelhetetlennek, hogy újrakezdjék a kisgyerekesek életét. Zsófiéknál eleve sokáig elhúzódott a gyerekvállalás, mert nem sikerült természetes úton teherbe esnie. Ikerlányaik végül lombikprogram segítségével születtek, és utána még évekig remélték, hátha megtörténik a csoda, és természetes úton is várandós lesz, de erre, ahogy telt az idő, egyre kisebb volt az esély. A lányok nőttek, rendezvényszervező vállalkozásuk egyre jobban felfutott, és már tényleg túlkorosnak tartották magukat egy babához.

Az ikrek éppen egy német középiskolában töltöttek egy évet, amikor Zsófia egy ázsiai utazáson ráeszmélt: két menstruációja is kimaradt. A világ végén nem akart nőgyógyászhoz menni, amúgy is képtelenségnek tartotta, hogy terhes, így mire hazaértek, már a harmadik hónapban volt, nem sok idejük maradt dönteni, hogy mi legyen. A lányok a telefonban ujjongtak a hírre, de ő még csitítgatta őket: ha megszüli a babát, és emiatt kiszáll a vállalkozásból, annak biztosan vége. De azt is érezte, lehetetlen, hogy ő, aki minden elképzelhető gyötrelemnek alávetette magát azért, hogy gyereke szülessen, most visszautasítson egy váratlanul bekopogtató életet. Végül az ikrek a nagymamával összeölelkezve a szülők elé álltak, hogy majd ők segítenek megoldani a helyzetet. A lányok félévkor hazajöttek külföldről, a nagymama pedig egy évre a közelbe költözött. Így Zsófi kisebb zökkenőkkel, de folytatni tudta a munkát, a nem tervezett gyerekből pedig alig várt, ajándék baba lett.

Trónok harca
Buza Ildikó: Minél nagyobb a korkülönbség a gyerekek között, jellemzően annál kevésbé jelentkezik a testvérféltékenység, főleg ha a szülők éreztetik a nagyokkal, hogy nem lettek trónfosztottak, továbbra is ugyanolyan fontosak számukra. Ha harmonikus volt a szülő-gyerek kapcsolat, akkor a kistestvér befogadása is zökkenőmentes lesz, ha viszont konfliktusok voltak közöttük, akkor az új felállás rendszerint újabb nehézségeket generál.
Egy tizenéves nagytestvére segítsége a kicsi körül nagy kincs, de bánjunk vele csínján. Főleg nagylányok esetén csábító a lehetőség, hogy ők legyenek az első számú babysitter a családban. Hagyjunk nekik választási esélyt: dönthessenek ők a segítségnyújtás idejéről és a módjáról, és kompenzációképpen a szabadidejük felhasználásában kapjanak több lehetőséget.

Forrás: Nők Lapja Egészség 2016. június-júliusi száma