A nőnek egyszer csak kiszaladt a száján ez a mondat, ahogy velem szemben ült, és magáról mesélt. Először csak elmosolyodtam, majd hangosan felnevettem, mert annyira érződött rajta, hogy az agya próbálja meggyőzni a szívét. Már tudta, mi az a szerelem. Megélte, csak nem a férjével, ő mégis azt választotta, hogy marad a házasságában. Úgy gondolta, megpróbálja, hogy újra szerelmes legyen a férjébe.
Valamikor talán az volt. Talán tíz évvel ezelőtt, szinte gyerekként, csak hát sok minden történt azóta, születtek a gyerekek is, akik valódi boldogságot hoztak az életébe. És amikor nem várta, bekopogtatott a nagybetűs szerelem is az életébe, egy másik férfi személyében. Azóta küzdenek magukkal, elnyomva az egymás iránt érzett érzéseiket, mintha az bűn lenne, pusztán azért, mert házasságban élnek.
